Somogy vármegye
Somogysárd címere összetett, alapmotívuma: vörös pajzsmezőben kék sátor. A felső (vörös) pajzsmezőkben egy-egy egymásnak szembeforduló, ágaskodó ezüstmén látható, amelyek felemelt mellső lábaik között ezüst lovassági szablyát tartanak. A kék sátorban zöld halmon aranykoronán áll egy jobbra forduló kettősfarkú aranyoroszlán, amely felemelt jobbjában három, hegyével lefelé álló arany nyílvesszőt szorít.
Somogysárd címerének színeiben és motívumaiban a település földesurai, a Sommsich család címerének domináló piros – kék – zöld – aranyszínei és részletei köszönnek vissza. (A település 1752-ben királyi adományként Sommsich Antal tulajdonába került, és a környék egyik legjelentősebb uradalmává, mezővárosává vált.)
A kék háttér a hűség, a hazaszeretet, a szabadság színe. A címer alsó sarkában a zöld mező utal a településen élők földhöz kötődésére, természetszeretetére, valamint a község ősi múltjára (valószínűleg már a rómaiak korában is létezett a település, első írásos említése 1346-ból való).
A halmon lévő aranykorona, valamint az ezen álló kettősfarkú aranyoroszlán az előbb említett Sommsich család jelképe. Valójában a Sommsich család nevéhez fűződik szinte mindaz az építészeti, természeti, kultúrtörténeti érték, amely ma is meghatározza Somogysárd arculatát. Az oroszlán kezében lévő három nyílvessző arra a szoros kapcsolatra utal, amely a falu életét meghatározó három legfontosabb elem: a Sommsich család, az általuk alapított ménes és a település lakói között évszázadok óta fennállt.
A címer felső (vörös színű) pajzsmezői az életet, a tenni akarást, a hazaszeretetet és a kitartást szimbolizálják. A pajzsmező ezüstméneinek mellső lábai között tartott lovassági szablya nemcsak az áldozatkészséget jelképezi, hanem utal a település egyik nevezetes személyiségére, Sommsich Jánosra is, aki az 1848/49-es szabadságharcban alezredesi rangban harcolt a hazáért. Az egymásnak szembeforduló ezüstmének jelképezik Somogysárd egyik legfontosabb helyi nevezetességét, a Sommsich család által a XVIII. sz. közepén alapított híres sárdi ménest, amely jelenleg az ORFK Lovasbázisaként működik.