Martfű város

Címere: álló, kerek talpú pajzs, aranymezejében jobbra forduló, vörössel fegyverzett fekete griff lebegve ül, bal szárnyát kiterjeszti, a jobbat vízszintesen bontakoztatja, farkát a jobb szárnyvégig felkunkorítja, jobb mellső mancsában ezüstgolyót emel. Fején háromágú fekete korona van. A címer aranymezeje a táj gazdagságát idézi fel. A hajdani vízi világ pontyainak, kárászainak pikkelyei, a nyugvó Nap fénye csakúgy csillámlik benne, mint termőföldjének aranyló gabonája. Gyöngyöző sörének vagy növényolajának színe is ebben köszön vissza.

Az ezüstgolyó szimbólumértéke megszámlálhatatlan. A tökéletesség, harmónia, a végtelenség, folyamatosság, békesség kifejezője, azaz minden olyan jellemzőjé, amelyre egy emberi településnek boldog életéhez szüksége lehet. Martfű esetében felidézi az őskori, ókori, népvándorlás kori elődöket, akiket befogadott e vidék. Utal arra a középkori falura, amelyet már írásos forrás említ (1467. Marthfew), s amelyet előbb a csanádi káptalan uralt, majd a Földváry család birtoka lett, majd a szolnoki töröknek adózott, mígnem egy tatárdúlás 1658-ban el nem törölte a föld színéről. A pusztává vált terület több birtokos kezén is megfordult, mígnem a századfordulón ismét felismerték a gazdasági erővonalaiban rejlő lehetőségét, s új fejlődési lendületet nyerve tanyaközponttá, 1950-ben községgé, 1970-ben nagyközséggé, majd 1989-ben várossá emelkedett. A gömb, mint legtökéletesebb térbeli forma, magába foglalja ezt a belső egyetemességet, az ezüst pedig jelzi a felemelkedés szellemi arculatát, a művelődést, a művészeteket és a jövő nemzedék elméjének pallérozását szolgáló iskolák, az önképző egyletek, kórusok jelenlétét, a testkultúrát szolgáló sportok megbecsültségét.

A griff, mint mitikus lény, amely egyesíti az oroszlánnak mint az állatok királyának és a sasnak mint a levegő urának összes jó tulajdonságait, őrködik a város felett. A tolvaj egyszemű óriásokkal szemben őrzi az aranyat (amelyről feljebb szóltunk), a heroikus mesehősöket visszahozza a túlvilágról (ezt a pusztává vált települést is újra benépesítette), ezért a közlekedés oltalmazója is (itt pedig közút, vasút, vízi út védelmezője lehet, sőt a légi közlekedés lehetősége is adott), a sors kezének forgatója (amit a város múltja is bemutat). A keresztény szimbolika körében az erő- és bölcsesség letéteményese, utal Jézus Krisztus kettős (isteni és emberi) természetére, Martfűn pedig emlékeztet az 1994-1995-ös esztendőkre, amikor két temploma is épült. Nagy tiszteletnek örvend a lakosság körében Szent István király; az ő jogara gömbjében e griffhez hasonló pózban oroszlán ül, amely a címer megkomponálásában példaértékű lehetett.

A korona a település autonómiájának, önkormányzatiságának jelképe.