Baranya vármegye
Fazekasboda község
A Dél- Dunántúlon, Baranya megyében, a Keleti-Mecsek lábánál, a Pécsváradot és Mohácsot összekötő út mentén helyezkedik el községünk.
Az őskortól a magyarok megjelenéséig, tehát egészen a honfoglalásig a Dunántúlon, ezen belül is Dél-Dunántúlon és Baranya megyében számos kultúra, számos nép élt hosszabb-rövidebb ideig. A község nevének alapul szolgáló Boda -Buda személynév- változat a feltételezések szerint szláv eredetű, valószínűleg cseh. Sok égetőkemencét is tártak fel, tehát sok fazekas élhetett a környéken. Az államalapítás után már létezett a falu, de nem a mai helyén, hanem attól kissé észak-keletre, az úgynevezett Gemeindegipfel nevű résznél, ahol több cseréptörmelék, edény, fazék kemence és pénz került elő. Itt húzódott egy közlekedési útvonal is, mely Pécsről indult, elérve Pécsváradot Fazekasboda felé fordult, majd a hegytetőn Szebény fölött érte el Bátaszéket. 1232-ig királyi birtok volt, de ekkor a pécsváradi apátságnak adományozták. A török hódoltság ideje alatt is élt a településen néhány család, de számuk jelentéktelen volt. A régi község elpusztult, egyes adatok szerint később, valószínűleg a németek betelepítésekor éledt újjá a mai helyén, az 1720-as években. Az első német telepesek vezetékneve: Miller, Prais, Trapp, Maus.
Templomunk 1735-ben épült meg, Mindenszentek tiszteletére.
A XIX. sz. első felében jelentősen nőtt Baranya megyében a szőlőterület nagysága, ennek következtében a bortermelés is. A szőlő kezdett a kedvező fekvésű helyekről a kedvezőtlenebb fekvésűekre, nem ritkán a hegyekről a síkságra is átterjedni, ahol művelésük könnyebb és olcsóbb is volt. Az 1848-as polgári forradalom, majd az azt követő 1848-49-es szabadságharc eseményei más területekhez képest alig érintették Baranya megyét. A XIX. Században is Délkelet-Baranyában élt a legjelentékenyebb számú német lakosság, a legrégebbi telepesek leszármazottai, a legerősebben őrizve a német öntudatot. Fazekasbodán 1880-ban 2 fő iparból kereste a kenyerét, a lakosság 0,6%-a.1885-ben bánya működött a faluban és volt egy faiskola is. 1894-ben keletkezett községvizsgálati jegyzőkönyv szerint Fazekasboda lakossága 420 fő, mindannyian németek.
Jelentős változásnak tudható be, hogy 1896-ban a település bekerült a megye vérkeringésébe azzal, hogy elkészült a Mohács-Pécsvárad közötti, a falun áthaladó makadámút. A század elején tejszövetkezet jött létre a Kossuth és a Szabadság utca találkozásánál. Az első világháború után Fazekasboda is megszállás alá került. 1921 augusztusáig tartott a szerb megszállás.
A szomszédos falvak között Fazekasboda életében a legnagyobb szerepe Geresdlaknak volt. 1962-ben létrehozták Püspöklak székhellyel a Községi Közös Tanácsot, Püspöklak, Geresd, Maráza és Fazekasboda részvételével. Ezen évben egyesültek a püspöklaki, geresdi, marázai és a fazekasbodai termelőszövetkezetek Dózsa néven, Püspöklak székhellyel. A mezőgazdaságban dolgozók számára ez munkalehetőséget kínált, így többek között Fazekasbodáról is Püspöklakra jártak dolgozni.
1963-ban folytatódott a körzetesítés, amely most az iskolát érintette. Megszűnt a felső tagozat, majd 1975-benaz alsó tagozat is, így a gyerekek kénytelenek voltak Püspöklakra járni iskolába. 1990-ben Geresdlak székhellyel, Maráza, Geresdlak és Fazekasboda körjegyzőséget hozott létre, amelyből 1992-ben kivált és önálló jegyzőséget alapított Fazekasboda.
A falu 1875-ben teljes egészében német lakosokból állt. A mai lakosság nagy része mát itt Fazekasbodán született. Szüleink, nagyszüleink németül beszéltek és még ma is sokan használják a német nyelvet. Sokáig a tanítás is németül folyt a faluban.