Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
A település címere álló, csücskös talpú, hasítással és habos ezüstpólyával négyelt reneszánsz pajzs. Az 1. számú (jobb felső) zöld mezőben élével jobbra forduló ekevas és élével balra forduló csoroszlya lebeg.
A 2. számú (bal felső) kék mezőben balról páncélozott, vágott jobb kar nyúl be, kezében aranyos markolatú ezüstszablyát tart, melynek pengéjét érinti egy jobbra néző, fekete bajuszú, zöld turbánt viselő, három vörös vércseppet ejtő levágott török fej.
A 3. számú (jobb alsó) kék mezőben arannyal és vörössel fegyverzett, jobbra néző, kiterjesztett szárnyú, aranykoronás fekete sas lebeg. A 4. számú (bal alsó) zöld mezőben arany gabonakéve lebeg 13 kalásszal (5-3-5 osztásban).
A pajzs felső élén aranyos szegélyű, természetes színű, enyhén jobbra forduló csőrsisak helyezkedik el, rajta ötágú (3 levél között 2 gyöngy), rubinokkal és zafírokkal ékesített, arany leveleskorona van, melyből jobbra forduló, jobb mancsában aranyos markolatú ezüstszablyát emelő, aranyoroszlán növekszik.
A foszlányok jobbról kék és ezüst, balról vörös és arany.
A címer zöld mezőiben lebegő ekevas és csoroszlya (1. sz.), illetve az arany gabonakéve (4. sz.) a község 1772. évi továbbá az 1881. évi pecsétjéről való, jelzi, hogy lakosainak ősfoglalkozása a földművelés.
A 2. számú mezőben szablyát emelő páncélos jobb karja a levágott török fejjel azt szimbolizálja, hogy nem hagyták a századok vérzivatarai érintetlenül e települést sem. Egyben utalás az egykor itt birtokló Kállay családra is, melynek címerén sisakdíszként ugyancsak törökfejes szablyát emelő kar látható.
A 3. számú mezőben lebegő fegyverzett, koronás fekete sas a község földjének utolsó birtokosára, a Dessewffy-családra emlékeztet, amelynek címerében e kép központi elem.
A sisak mementó: a település hősi halottait idézi; a korona az önkormányzati autonómiát, a belőle növekvő oroszlán a közösséget a mindenre elszánt lakosokat szimbolizálja.