Darnó község

Álló, háromszögű pajzs kék cölöppel ékített zöld mezejében süllyesztett, vízszintes ezüst hullámpólya. Felette a kék mezőben lebegő helyzetű, leveles arany búzakalász, mely fölött nyolcágú aranycsillag lebeg. A szélső zöld mezőkben egy-egy, a cölöp hasításvonalából előtűnő, makktermésekkel ékített gyökeres arany tölgyfa. A címer alatt lebegő, hármas tagolású íves arany szalagon feketével nagybetűs DARNÓ felirat. A településnév előtt és után egy-egy díszpont.

A címerképek megfogalmazásához a község legfőbb ismérvei: a természeti adottságok, a településen átvonuló patak, a lakosság vallása, valamint a szfragisztikai (pecséttani) hagyományok adtak támpontot.

A nyolctagú arany csillag a lakosság református vallását jelképezi. A településnévre, amely szláv eredetű és a "gyep" szóból ered, a címerpajzsok zöld alapszíne utal.

A régi pecsétképen tölgyágat találunk. A tölgy ábrázolásával a régi jelkép hagyományainak átörökítése válik lehetővé a címerben, mint a legrangosabb jelképben. A tölgynek jelentős szimbólumértéke van. Romolhatatlannak vélt kemény fája révén válhatott a nagyság, a rendíthetetlen erő, a kitartás és a halhatatlanság jelképévé. Már az antikvitásban a főistenség fája. Termetes növése, erős gyökerei miatt a férfiasságnak is szimbóluma. Az ókori Rómában rangjelző, hatalmi jelkép: a "tölgylombos polgárkoszorú" a római polgárokat illette meg. Kitüntetésként aranyból készült tölgykoszorút tettek annak a fejére, akik római polgárok életét mentették meg. A keltáknál világfa, mely az eget köti össze a földdel. Mivel gyakran éri villámcsapás, a germánoknál Thor viharisten szent fája lett. A néphit gyógyító erőt tulajdonított a tölgy levelének, parazsának és hamujának. Az Ószövetségben az erő kifejezője. A kereszténységben az erős, szilárd hitet jelenti. A hagyomány szerint Krisztus keresztje is tölgyfából készült. Számos zarándokhely kultikus központját jelentették a tölgyfára elhelyezett Mária-képek. A címertanban a fentieken kívül a hősiességnek, a bátorságnak, a bajtársiasságnak és az erkölcsi tartásnak is szimbóluma a tölgy.

A kalász - a mag általánosabb jelentésköréhez kapcsolódva - elsődlegesen a termékenységre utal. Mivel az elhaló növény elhullott magjai újrasarjadnak, az újjászületésnek is jelképe. A kalász a természet körforgását idézi: a földből a Nap és a víz ereje által kibontakozó életerőt, a földbehullást és megsemmisülést. Már a korai kultúrák szimbólumrendszerében is ebben az értelemben szerepelt: ezért van, hogy az aratóistenségek, anyaistennők mellett a meghaló és feltámadó istenségeknek is legfontosabb attribútuma. Mint alapvető táplálék, létfeltétel, az életnek, a bőségnek, Isten jelenlétének a kifejezője. A Bibliában a földműves Káin áldozati ajándéka. A Zsoltárok könyvében a messiási ország bőségére és Isten áldására utal ez a sor: "Gabona árassza el a földet a hegyek csúcsáig". Az Újtestamentumban Jézus példázatában is szerepel: az elvetett, elpusztuló gabonamag, amely majd új, termékeny életre kel, Isten országa. A búza és konkoly példázatában a gabonamag azokat a hívő lelkeket jelenti, akik az utolsó ítélet során kiválasztatnak. Pál apostol a feltámadást példázza vele. A tipológiai szimbolizmus értelmezésében az Istennek szánt szent áldozat, az úgynevezett "első kéve" Jézus. János evangéliumában is találkozunk a búzával: "Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad; de ha elhal, sok termést hoz". Mária-ábrázolásokon Jézus eljövendő halálára utal. Mária jelképeként a középkori Mária-kultusz idején terjedt el a kalász, ugyanis a Szűzanyát magok nélkül termést hozó búzamezőnek tekintették. Az egymáshoz simuló kalászok az összhangot, az egymásrautaltságot, az egyetértést, de a közösség egységét is szimbolizálják.

A heraldikai mázak - fémek és színek - jelentése:

arany (Nap): értelem, ész, hit, tekintély, fenség, erény, erkölcsösség;

ezüst (Hold): bölcsesség, tisztaság, őszinteség, ártatlanság, szemérmesség;

kék (Jupiter): elvhűség, állhatatosság, ellenálló-képesség, bizalom;

zöld (Vénusz): szabadság, szeretet, szépség, remény, örökkévalóság.

Darnózseli község

A címer tárcsa alakú pajzs, felületén enyhén ívelt. Alapszíne kék és vörös.

A felső részt az alsó résztől vízszintes osztás (vágás) 1:1 arányban felezi el.

Az első részen Zseli község 1851. évi adománylevelén található címerpecsét lenyomatában szereplő szablyát tartó, jobbra néző (heraldikai bal irányba), nyelvét öltő oroszlán, lebegő címeralak szerepel.

A szablyás oroszlán színe arany, az oroszlán nyelve vörös. A címer háttere kék.

Az alsó rész, amely (Moson)Darnó község 1851. évi adománylevelén szereplő, 1710. évszámú címerpecsét lenyomatában szerepel, egyes halmon leveles búzakalász a címer középvonalában, a levél alatt balról (heraldikai jobb) egy lebegő ekevas, jobbról (heraldikai bal) egy lebegő csoroszlya van.

A búzakalász színe az oroszlán színével megegyező arany, az ekevas és a csoroszlya színe ezüst, a halom fűzöld. A háttér vörös.

Feliratként alul félkörívesen Darnózseli szerepel.