Csongrád-Csanád vármegye
Címere: álló, csücskös talpú pajzs, kék mezejében lebegő vörös szívből három ágra bomló rózsatő növekszik, minden ágán levelekkel (2-3-2) és nyíló virággal. A három rózsa közül egy jobbra hajlik el, egy balra, a középső a cölöp helyén virul, s ezen egy jobbra forduló, jobbra néző ezüstgalamb (gerle) áll.
A pajzs felső élén arany falkorona helyezkedik el ötormú védőpárkányzattal. A vörös-arany foszlányok mindkét oldalon növényi ornamenseket (akantusz leveleket) mintáznak.
A kék mező a város folyóit idézi, utal ősi rév voltára, a hajdani halászatra, pákászatra, a népi iparra (nád- és sásfelhasználás).
A szív a belőle fakadó rózsákkal nagyon régi jelkép, néphagyományainkban (sőt korai nyelvemlékeinkben is) gyakorta megjelenik t a szeretet, a szerelem, az összetartozás, a másokért aggódók és áldozatot vállalók szimbólumaként.
A viruló rózsatő kifejezi egyrészt a település folyamatos lakottságát a neolitikumtól napjainkig, másrészt azt, hogy bármilyen pusztulás is érte a települést, mindig újjáéledt, de jelképezi az Istenért, a hazáért, a királyért magát feláldozó népet is.
A hét rózsalevél emléket állít a honfoglaló ősöknek, közöttük Ond vezérnek is, akinek a fia, Ete, sok szlávot összegyűjtve itt - Anonymus szerint - "igen erős földvárat építtetett, melyet a szlávok a maguk nyelvén Csongrádnak, azaz fekete várnak neveztek".
A galamb a család, a tágabb közösség és a belőle fakadó bőség jelképe is, s mert a pajzs eleje felé tekint -, a jövőben való bizakodást is fémjelezheti. Noé galambja - a biblikus hagyomány szerint - a megbékélés, a béke iránti hajlandóság és a tisztességes emberek eggyé tartozásának példája.
Az ötormú falkorona kifejezi, hogy Szent István várat és vármegyeszékhelyt hozott itt létre, amely a tatárjárásig fennállt, majd a település a szegedi vár birtokaként szerepelt, később nagybirtokosok kezére került.
A vörös foszlányok egyrészt a néphagyományok ápolását vetítik elénk (amit a címerkép is érzékeltet), másrészt a jó minőségű csongrádi vörösbor nemes "cégérei", utalnak a borünnepekre, a Szent Vince a "vincellerek védőszentje" kultuszára is.
Az aranyfoszlányok a gazdag termőföldet, a szorgos munkálkodást idézik.