Bőcs község

Bőcs község

Története:

Bőcs ősi település a Hernád mentén, Miskolctól 15 km-re, a környező települések csomópontjaként, hiszen itt ágazik el az út Gesztely, Kesznyéten és Sajólád felé. A Hernád két részre osztja a falut, ma is élő szóhasználattal: Külsőbőcsre és Belsőbőcsre. 1882-ig természetes vármegyehatár volt a folyó, Külsőbőcs Zemplén vármegyéhez, Belsőbőcs először Abaúj, majd Borsod vármegyéhez tartozott. A falu alapítását a hagyomány Bulcsu vezérnek tulajdonítja. A Bulcsu névből lett Bulcs, Bölcs, majd Bőcs.

Legrégebbi írásos emlékeink:

A legrégebbi feljegyzést a Váradi Regesztromban találjuk, az Aranybulla évében, 1222-ben. Bőcs a tatárjárás idején bizonyosan elpusztult, hiszen nagyon közel van a végzetes csata helyszíne, Muhi. Bőcs a sodrásába került a megtorkolló, de aztán egyre jobban szétterülő tatár áradatnak. A következő írásos emlékünk az Anjou-kori Okmánytár V. kötetében található, az 1350. esztendőből.

Egy harmadik emlék, szintén Nagy Lajos idejéből azt jegyzi fel, hogy Bőcs a király birtoka. Egy 1440-es adat szerint Bőcs két vármegyéhez tartozott.

A török uralom alatt sok szenvedésen megy keresztül a lakosság. Először 1567-ben pusztít a török sereg. 1608. április 19-én hajdúkat telepítenek a megcsappant lakosság helyére. 1688-ban az Ónodot megsemmisítő török támadás Bőcsöt is elpusztítja. Csak a templom, a malom és két ház marad meg. Az elpusztult falu 1689-ben kezd újra benépesülni.

A Hegyaljai kurucfelkelés idején Bőcs két csatában vett részt: 1697. július 6-án és 11-én. A csatákat a túlerőben lévő császári sereg nyerte meg. A falu nagy része megégett. Ebből az időből való a Testhalom, Jajhalom és Vérvölgye elnevezés.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának leverése után megszüntették a hajdútelepek kiváltságait. A hajdúk jobbágysorba süllyedtek.

Az 1714 utáni időkről a "Belső Bőtsi Ekklesiának Koenyve" tartalmaz feljegyzéseket. A reformáció elterjedése idején a legelső magyarországi református gyülekezetek közé tartozik Bőcs. Azóta is református a falu, első temploma 1546-ban épült.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történelmébe is beírta Bőcs a nevét. Sokan beálltak a nemzetőr seregbe. A község akkori lelkipásztora - id. Futó Sámuel - buzdító beszédeket tartott. Fia - ifj. Futó Sámuel -, aki apját követte a bőcsi lelkészi állásban, s szabadságharc alatt huszárszázadosi rangot szerzett. Mindketten a templomkertben vannak eltemetve.

1858-tól két nagy lehetőség juttatja állandó keresethez Bőcs lakosságát.

Az egyik a vasútépítés, a másik a Tisza szabályozása. Az I. világháború kitöréséig Bőcs szépen haladt előre.

1870-71-ben új templom épült.

1886-ban iskola Belső-Bőcsön.

1912-ben a két községet összekötő fahíd helyett vashíd épült a Hernádon.

1912-ben Belső-Bőcsön Községházát építettek.

Bőcsöt szorgalmas nép lakta, aki adott is magára. Egy század eleji feljegyzés így jellemzi a lakosságot: "Az egész környéktől elütő, intelligens, rátartós, fényűző, nyakas, rendkívül nehezen kormányozható nép."

Az I. világháború súlyos megpróbáltatásokat hozott. A templom, a házak roskadásig összelőve, a híd kettétörve. Sok a hősi halott. Emléküket emlékmű őrzi a templom előtt, amely Gádi Keyser Lajos alkotása, egy kürtös huszár fúj riadót Kassa felé fordulva.

A háború után elölről kellett kezdeni mindent. Fiatal vezetők kerültek a községek élére, akik mindent megtettek a falu felemelkedéséért.

1925-ben Külső-Bőcsön is felépült a Községháza.

A nincsteleneknek házhelyet osztottak mindkét községben.

A Bársonyos-menti belső-bőcsi malomnál villanytelepet építettek, 1926-ban már villanyvilágítás volt.

1927-ben Kultúrház épült.

A község anyagi erősödését két szövetkezet támogatta: a Bőcsi Hitelszövetkezet és a Hangya Fogyasztási Szövetkezet.

1929-ben kéttantermes iskola és tanítólakás épült Külső-Bőcsön.

Az 1930-as népszámlálás szerint Belső-Bőcs lakossága 1254, Külső-Bőcsé 846, összesen 2100 fő.

1940-ben így írnak a faluról: "Tiszta falu, értelmes, rendszerető nép lakja."

A II. világháború sok áldozatot követelt és nagy pusztítást végzett itt is.

A két falu viszonylag kis lélekszámához mérten sok volt az áldozat.

A háború hősi halottainak nevét és emlékét az I. világháborús emlékmű talapzatán tábla őrzi. A háború itt 1944. november 18-án ért véget, de nem ért véget a megpróbáltatások ideje. Sok embert elhurcoltak orosz fogságba, kényszermunkára.

1945-ben megtörtént a földosztás, majd a Tsz-ek megszervezése.

Három termelőszövetkezet alakult.

1948-ban felépült az új híd a Hernádon.

1950-ben alakult meg a Községi Tanács, ekkor egyesült a két falu.

Azóta alkot közigazgatásilag is egy egységet Bőcs néven.

1952-től van orvos, 1955-től állatorvos is.

1960-ban megszervezték a nagyüzemi mezőgazdaságot. A három termelőszövetkezetből egyet szerveztek.

1969-ben kezdett épülni a Borsodi Sörgyár, amely a községben és a környéken sok embernek biztosított munkalehetőséget.

Megépítésekor a teljes Dunán inneni terület egyetlen sörgyára volt.

A vállalatot 1991-ben privatizálta az ÁVÜ.

A falunak ma 2756 lakosa van. Gyorsan fejlődik, ez leginkább a rendszerváltás óta mutatkozik meg. Lippai Lajos polgármester a harmadik ciklust tölti a falu vezetőjeként. Községünk folyamatosan épül-szépül, új középületek, utak, járdák, egyéb infrastruktúra kiépítése, parkok, pihenőhelyek kialakítása valósult meg és további terveink is vannak. Folyamatban vannak olyan beruházások, amelyek azt célozzák, hogy minimálisra szorítsuk a munkanélküliséget. A közoktatás terén olyan fejlesztések vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy minél tovább helyben tanulhassanak a bőcsi gyermekek.

Az Európai Unióval kompatibilis régiókra bontott közigazgatásban községünket a térség alapfokú központjává szeretnénk tenni