Álló, halfarkú, zölddel és kékkel hasított, alulról vörössel ékelt reneszánsz pajzs. A jobb oldali zöld mezőben két levéllel arany búzakalász lebeg, a bal oldali kék mezőben ezüsthal úszik a pajzs felső éle felé, az alsó vörös ékben pedig arany szertartáskehely lebeg. A pajzs felső élén természetes színű sisak vörös béléssel, aranyos pántozattal helyezkedik el. Nyakában aranyszalagon aranymedál. A sisakkorona ötágú, három levél között két gyönggyel; zafírral és smaragddal díszített. A sisakdísz: növekvő, jobbra forduló ezüstfarkas, amely sást tart buzogánnyal a kezében. A foszlányok kék-ezüst, illetve arany-zöld színűek

Az arany búzakalász a mezőgazdasági termelésre, a megélhetésre, míg az ezüsthal a halászatra, az egykori vízjárta területre, annak élővilágára utal. Az arany áldozókehely, a református falut, a református lakosságot és egyházat örökíti meg.

A sást tartó ezüstfarkas a mocsaras, nádas tájat, annak gazdag állatvilágát jellemzi.

A csücskös talpú tárcsapajzs zölddel hasított mezejében lebegő helyzetű, leveles arany búzakalász található, ami a mezőgazdasági termelésre, a megélhetésre, míg a bal oldalon kék mezőben cölöpösen állított, lebegő ezüsthal a halászatra, az egykori vízjárta területre, annak élővilágára utal. Alul a pajzsderékig feltolt vörös ék, benne a lebegő helyzetű arany áldozókehely a református falut, a református lakosságot és egyházat örökíti meg.

A sisak is jobbra fordult, arannyal ékített, vörössel bélelt pántos ezüst, vörössel és kékkel ékesített arany heraldikai koronával.

A takarók kék-ezüst, illetve zöld-arany.