Címere álló, köldökében vörössel és kékkel vágott csücskös talpú pajzs. Felső, vörös mezejében balról benyúló, könyökben hajlított, természetes színű (szürke) páncélzatú vágott jobb kar, természetes színű kezében ezüstszablyát tartva lebeg. Alsó, kék mezejében középütt lopógömbjével lefelé lebegő arany hébérre (lopótökre) jobb-bal-jobb fordulattal zöld szőlővessző tekeredik, melyről jobbra két vöröslő szőlőfürt és három zöld kacs, balra egy szőlőfürt és öt kacs függ. A szőlővenyigétől jobbra öt stilizált aranykalászt összefogó gabonakéve, balra hegyével le, élével balra mutató ezüst ekevas lebeg.

A kardot markoló kar felidézi a rézkor (Péceli-kultúra) és a bronzkor (Váli-kultúra) földjéhez ragaszkodó népességét, a limesvédő kelta hadfiakat, a nomádokból földművessé váló avarokat, a végvári harcok marcona katonáit, a jogaik védelmében ölni is kész kisnemeseket, a két nagy világégés helyi hőseit és áldozatait, s az e vidéken telket nyert vitézeket.

A búzakéve és a szőlő kifejezi, hogy az itt élők ezer esztendőn át a földművelésből jeleskedtek. A gabona aranyló színe jelzi a helyi életminőséget és kultúrát. Az ekevas ugyancsak a szántóföldi kultúrára mutat.