Címere: álló, csücskös talpú pajzs, kék mezejének zöld udvarán jobb oldalon kváderkövekből emelt, timpanon oromzatú nyeregtetős aranyépület áll kapuzatával enyhén balra fordulva. Balról tagolt (egy keresztléchez kapcsolt öt függőleges elemű) aranykerítés látszik, amelyre óriási aranykomló fut fel, s a cölöp helye felé törekedve növekszik a pajzsfőig. A jobb pajzsfőben tizenhat sugarú arany napkorong, a balban ezüst újhold lebeg.

Az uralkodó kék pajzsmező a Zólyom, Hont és Nógrád vármegyékből (Békés)Szentandrásra, majd onnan 1746. április 24-én idetelepült szlovákok (80 család) nemzeti színe, a tájra boruló égbolt meghatározója, a természetes és etikai tisztaság, őszinteség kifejezője, s emlékeztet a sok panasz gyógyítására alkalmas, jódos gyógyvízre, amely itt fakadt fel. Egyben a település nevének "tót" előtagját is megmagyarázza.

A zöld pajzstalp, a viruló természet, az őseredeti és termesztett vegetáció meghatározója, jelzi, hogy a lakosság fő foglalkozása évszázadokon át a mezőgazdasági termelés volt, amelyet szívós, kitartó munkával eredményesen űztek.

A Nap, régi asztrális jelkép, érzékelteti a természet és a társadalom negatív jelentkezési formáinak leküzdésére hivatott erőt, a lét folyamatosságát, esetünkben azt, hogy e vidéken, a Körös-Maros közében, a neolitikum óta folyamatos az élet. E település a régészeti leletek tanúbizonysága szerint, már a 11. században létezett és már a tatárjárás idején is templomos hely volt.

A Hold a ciklikusság, az állandó megújulás mellett azt is jelzi, hogy a 15. század közepétől adatolható birtokosok között szerepel a törökverő hős, Hunyadi János és a felesége, Szilágyi Erzsébet is, vagy a török elleni küzdelemben szintén hírnevet szerző Kerecsényi László gyulai kapitány.

Az aranyos kőház az önkormányzat önállóságát, a települési autonómiát jeleníti meg, amelynek előzménye volt, hogy Mátyás király 1484-ben engedélyezte a lakosoknak, hogy peres ügyeiket saját bíróságuk intézze. 1746-48 között kiharcolták Csanád ellenében a Békés megyéhez kapcsolásukat, 1792-95 között pedig (korábbi tilalom ellenére) felépítették későbarokk stílusú, galeriás tornyú, szép evangélikus templomukat.

A kerítés arany écei kiemelik egyrészt, hogy a 16-17. században tucatnyi birtokos vagy birtokos jelölt akarta itt gyarapítani vagyonát, másrészt, hogy e század első felében is kisbirtokossága volt túlsúlyban. Maga a kerítés a 18. századi elzárkózás mementója, de szellős szerkezete mutatja, hogy ez már a múlté.

A ház és a kerítés közötti nyílt tér a vasút és a közút találkozásából eredő közlekedési csomópont jellegét hangsúlyozza, de emléket állít annak is, hogy e gazdag (70-80 adózó portával rendelkező) települést 1596-ban a temesvári bég által ide zúdított krími tatárok elpusztították, több mint egy évszázadra elnéptelenítették.

Az arany dominanciája szimbolizálja, hogy a lakosság szorgalmából a középkorban és az újratelepítés után is (adózva földesúrnak, a gyulai várnak, temesvári defterdároknak, új szerzeményeseknek) gazdag volt e település, amely 1845-ben önerőből egyezett meg urával az úrbérrendezésről, 1858-ban pedig a tagosításról. És az sem a véletlenen múlott, hogy 1993. november 1-jén városi rangra emelkedett.

Az ég felé törő aranykomló a település nevének második elemét magyarázza, ugyanakkor szemléletesen mutatja be a helybeliek életkedvét, felfelé törekvését, a szebb jövőbe vetett hitét.