A város címere álló, csücskös talpú, szimmetrikus tárcsapajzs, zöld mezejét a pajzsköldök magasságában két hullámos ezüstpólya tagolja.

A szalagok felett stilizált koronázatú, aranyló mákgubó lebeg. Az alsó mezőben jobbról balra benyúló, vágott, vörös ruházatú jobb kar a markában ezüstszablyát tart; a vállnál hasított ruhaujjat egy pár, két-két végén háromlevelű lóhere alakban végződő aranysujtás fogja össze.

A pajzs zöld színe arra utal, hogy a város ártéri település, és jelentős szerepe van itt a mezőgazdasági termelésnek mind az egyénileg, mind a szövetkezeti formában való gazdálkodásnak.

A pajzsderékon átfutó két ezüstszalag a Keleti- és Nyugati-főcsatornát szimbolizálja a település nagy forgalmú strandfürdőjével, termálvizével s a mintegy 700 házas üdülőfalujával.

A két szalag közötti díszítetlen zöld mező az 1427-ben említett, de később eltűnt Büdszentkirály helységre emlékeztet.

A felső zöld mező mákgubójának stilizált koronája a település rangját, autonómiáját, önkormányzatiságát jeleníti meg.

Az arany mákgubó felhívja a figyelmet Kabay János gyógyszervegyészre, aki Tiszabüdön született, s működése révén alakult meg a helyi Alkaloida gyógyszergyár az 1920-as években, amelynek félszáznál több terméke világszerte ismert.

Az alsó mező kivont szablyás karja a mai település harmadik alkotóelemét, a Báthori András által 1440-ben alapított Szentmihály községet jelképezi. Szent Mihály arkangyal a halál angyala, a gonosszal való háborúság vezére. A kar ruházata a Bocskai-hajdúk viseletét követi, egyben kifejezi azt is, hogy Lónyai Zsigmond szerződéses és szabad hajdúkat telepített ide, 1634-ben még a megyei bíróság joghatósága alól is kivéve őket.

A három, levélben végződő sujtások bemutatják, hogy az evilági és a túlvilági kapcsolatot, a hitéletet három egyház - a református, a római és a görög katolikus - is gondozza, vezérli a városban.