Hagyományos alakú négyelt a címerpajzs, sárga és zöld mezőkre osztva – vékony fekete szegéllyel. Szimbolikája: a sárga – a homokos altalaj, a zöld – a szorgalommal megváltoztatott felszín – a vetések, erdők, mezők, rétek. A címerképek mind a négy mezőben lebegnek. A jobb felső sárga mezőben egy tarka tollú 'Daloló tengelic madárka', a bal felső zöld mezőben egy 12 szirmú sárga 'Napraforgó' barna magtányérral a jobb alsó zöld mezőben egy fehér 'Ökörfej' és a bal alsó sárga mezőben egy zöld keretbe foglalt 'Millecentenáriumi emlékmű' fehér haranggal és alatta 4 fehér sírkereszttel.

'Daloló tengelic madárka' – a község mai nevére utal /1931 óta/. Tarka tollazata a népesség sokrétűségét is szimbolizálja.

A település származásának negyede: a napraforgó – az egyik legszívósabb homoki növény. A 12 virágszirom a község 12 falurészét is jelképezi: Tengelic /1/, Szőlőhegy /2/, Jánosmajor /3/, Júliamajor /4/, Vadászmajor /5/, Felsőtengelic /6/, Középtengelic /7/, Alsótengelic /8/, Alsóhídvég /9/, Középhídvég /10/, Katalinpuszta /11/ és Kishídja /12/.

Megélhetőségük negyede: Ökörfej – 1931-ig Gindlycsalád volt a falu neve. A szarvasmarha Gindl Urbán marhatőzsér történelmi szerepét hivatott igazolni. Mária Terézia örökösödési háborúja során szerzett érdemi jutalmául kapott birtok vetette meg alapját a mai falunak.

Történelmi múltjuk negyede: Millecentenáriumi emlékmű – a szép fekvésű temetők dísze a hozzá csatlakozó emlékparkkal. A faluból elszármazottak ünnepségeit is itt szokták megrendezni. Temetésekkor megkondítják a lélekharangot, amelyet a Csapó család ajándékozott a községnek.