Solt címere álló, ívelt háromszögtalpú, kék mezejű pajzs. A pajzsfőben ötágú (három levél között kép gömb), abroncsán geometrikus díszítésű, nyitott arany korona lebeg. Alatta, ugyancsak lebegve két - hármasívelésű függesztőfülével lefelé álló, vágatában kettőskeresztet mintázó tollával a pajzs jobb, illetve bal széle felé mutató, gömbben végződő szárú - aranykulcs keresztezi egymást. A pajzstalpban a kulcsok fülei hatágú ezüstcsillagot fognak közre.

A kék alapszín több jelentést is hordoz. Idézi az eget, amely Solton a napfényes órák magas száma miatt szinte mindig kék; jelzi az "eget ostromló" műveltséget, melyet iskolái; a kultúrát, melyet művelődési háza, könyvtára, rendezvényei (Solti Tavaszi Napok) s lakosainak vendégváró, vendéglátó szívélyessége biztosítanak; de utal a helybeli rádióadóra is, amely az éterbe sugározza nemzetünk hírét-nevét.

A kék a béke színe is, arra emlékeztet, hogy a hajdan itt birtokló Vécsey Ágoston a napóleoni háborúkat lezáró béketárgyaláson végzett munkálkodásáért nyerte el I. Ferenc császártól a grófi címet. Felidézi ugyanakkor a kék a vizek gazdagságát, a Dunát mellékágaival és egykori révjével; az ereket, kopolyákat, tavakat, csatornákat, lápokat és a közel hat évtizedig működő termálfürdőt. A Duna az üdülők, sportolók, fürdőzők, horgászok kedvence, de évezreden át a legnagyobb veszélyforrás is gyakori pusztító árvizeivel, így nem csoda, hogy errefelé már Zsigmond király idejében (1387-1437) szervezték az árvízvédelmet.

A címerképek lebegése a végtelen sík vidékre utal, amely a Duna menti halmoktól a puszták felé elterül.

A korona szimbolizálja, hogy a vidék ármentes kiemelkedéseit ősidők óta lakták. A kulcsok talán az egykori püspöki birtoklásról szólnak, e tolluk motívumai (kettős kereszt) jelképezhetik a magyarsághoz tartozást éppúgy, mint a keresztény vallási elkötelezettséget. Az egymást keresztező eszközök azt is kifejezik, hogy a város fontos csomópontja a vízi, a közúti és a vasúti útvonalaknak.

A csillag azt szimbolizálja, hogy folyamatos volt itt az élet, tatár és török sem tudta elpusztítani.

Az uralkodó fém az arany, a gazdaság mutatója, hangsúlyozza, hogy Solt a kezdetektől forgalmi központ volt, a 14. században már vásáros hely, szorgos lakói a múltban, de jelentős hányadban ma is mezőgazdaságból éltek, élnek, szőlőművelése, borászata, "lyukpincéi" messze földön híresek.