Sáska település a Tapolcai-medence északi részén, az Agártető délnyugati lábánál fekszik. 1385-ben említik először, mint a Rátóti Gyulaffy család birtokát.

A község nyugati szélén találjuk a román stílusú római katolikus templomot, mely a tatárjárás során lerombolt kápolna helyén áll. A Szent Imre herceg tiszteletére emelt templom felszentelésén IV. Béla király is részt vett 1250 nyarán.

Az I-II. világháborúban hősi halált halt lakosokról a templomnál elhelyezett emléktáblán, és az emlékkönyvben emlékeztek meg.

A késő barokk stílusú Nepomuki Szent János szobrot, melyet 1892-ben állítottak, a zalahalápi úton találjuk.

A falu feletti erdőben áll az Emberkő (Küember) szikla, melyet valószínűleg vízmosás alakított ki, de a környék népe szerint a régi időkben, a Rátóti Gyula által 1260-ban alapított Pálos Kolostor egyik szerzetese faragta ki útmutatásul az eltévedt utazónak. A szomjas kiránduló a tiszta vizű forrásból olthatja szomját.

A településre látogatónak feltétlenül meg kell tekintenie a védett műemlék Tájházat, melyben helytörténeti kiállítást rendeztek be.

A Sáska környéki erdők az Árpádok korában a királyok vadászterülete volt. A vadban gazdag terület ma is kedvelt célpontja a vadászoknak.