A város címere kékkel és arannyal sakkozott reneszánsz pajzs, melynek kék mezői díszítettek. A jobb felsőben zöld zsombékon balra forduló, természetes színű póling lép balra; a bal felsőben élével jobbra néző csoroszlya és hegyével felfelé, élével balra forduló fekete ekevas van; a pajzsderék közepén kilencágú, csúcsaiban gyöngyös őrgrófi aranykorona található; a jobb alsó mezőben jobbra dűlő (balra domborodó) hasas citera áll; a bal alsóban jobbra tarajosodó zöld vízben aranyhalak úsznak balra és jobbra. A pajzson lebocsátott rostélyú, természetes színű harci sisak helyezkedik el.

A foszlányok kék és aranyszínűek.

A címer az ún. beszélő címerek (tesserae loquentes) kategóriájába tartozik. A kék-arany sakkozás a Pallavicini-család címeréből ered, s utal arra, hogy Sándor őrgróf a szegedi nagyárvíz után az áradástól kisemmizett, de dolgozni, élni akaró embereknek művelési területet adományozott birtokának e szegletében. Ezt fémjelzi az őrgrófi korona is a pajzsderék középső mezőjében és a pajzsra helyezve. A póling és az aranyhalak a táj természeti gazdagságát jelképezik, a csoroszlya és az ekevas (mely egy 1903-ból való pecséten is szerepel) azt a szorgalmat és kitartást örökíti meg, amellyel a város népessége termővé tette e területet; a citera pedig, amely eredendően népi hangszer, a lakosság bizakodó, kulturális fogékonyságát és az egykori híres sándorfalvai citerazenekart idézi.