Pusztadobos címerpajzsa négy mezőből áll, vágással és hasítással 1-es, 2-es, 3-as és 4-es mezőkre oszlik a következő lenyomat szerint:

A címerpajzs jobb oldala a régmúlt, bal oldala a történelmi korfejlődés mai jellegét is illusztrálja.

1./ Az egyes, vörös mezőben – a címerpajzs jobb felső negyede – földvár és dob dobverőkkel jelentik a település történelmi nevét és eredetét: VÁRAS-DOBOS.

A vár természetes, sárga (arany) színű. A vár a térség, a település védelmét, felügyeletét, felderítő, hírszerző, hírközlő és átvonulást segítő feladatot látott el.

A földet művelő, állatokat tartó és tenyésztő embereket – akik a vár védelme és felügyelete alatt a településen és a vár körül szétszórtan éltek – a dob vigyázta.

A dob aranyszínű, vörös zsinórozással, zöld díszítéssel, természetes színű dobtesttel és dobverőkkel – jelzett, hírt adott, riasztott, harcba hívott, védekezésre, elrejtőzésre szólította fel a közösség tagjait. Nagyobb veszély, ellenség megjelenése esetén lóháton vágtatva dobszóláncon, kürt és tárogató hangjelzésével riasztották a térséget.

2./ A kettes, kék mezőben – a címerpajzs bal felső negyede – ezüstszínű templom barna zöldfüves talajon áll, mellette zöld nyírfa, a fa alatt hét zöld hajtás.

A nagyhírű templom a keresztény világhoz való tartozást, a hit ápolását jelképezi, aranygömbös és keresztes tornya magasan nyúlik a tiszta égbolt felé.

A nyírfa a település helyére, a Nyírségre utal.

3./ A hármas, kék mezőben – a pajzs jobb alsó negyede – a felszántott, barna megművelt föld, az ezüstcsoroszlya és ekevas a szántóvető munkát, a hon és a föld szeretetét mutatja.

A földből meredeken kiálló, ezüstösen csillogó ekevas és csoroszlya nemcsak mint földművelő eszköz, hanem harci, védelmi fegyverként is emelkedik ki egyszerre, uralja és vigyázza a teret, tilalmat parancsolva, ellenállást jelezve a támadóknak a hon, a föld védelmét is jelenti.

A megcsonkított, újból zöld lombokat hajtó öreg fa a sok-sok veszély és pusztítás ellenére a megújulást, az élni akarást mutatja. Az ősi törzsön keresztül az anyaföldből merít erőt a láthatatlan, szívós mélyben kötődő és szilárdan kapaszkodó gyökerekkel.

A megcsonkított, lombokat hajtó öreg fa az elpusztíthatatlan élni akarás jelképe.

4./ A négyes, vörös mezőben – a címerpajzs bal alsó negyede – a reménységet tápláló, életet adó zöld talajon a mindennapi kenyerünk learatott gabonája, a rozs, oldott kévébe szedve, kissé megdőlt helyzetben az állva maradást, az összetartozás megmaradását jelképezi a külső és a belső hatásokkal szemben.

Az aranykéve mutatja és biztosítja az önkéntes összetartozáshoz való ragaszkodást, elszármazást, visszavárást, befogadást és a nyitottságot minden becsületes, itt élni akaró embernek.

Az enyhén megdőlt kéve megtart, összetart, elbocsát és visszavár.

A piros alma nemcsak a település jellegzetes terménye, de a bibliai örök gyümölcs jelképe is.