A címer: álló, hegyes talpú pajzs, kékkel és ezüsttel hasított mezejében alulról a pajzs tetejéig betolt, homorúan íves oldalú vörös ék létható. A vörös mező alján zöld hármashalom, felette lebegő arany heraldikai liliom. A jobb oldali, (kék) mezőben lebegő, állított, csillagfejű buzogány ezüsttel, melynek nyelét részben takarja az előtte keresztbetett, balra fordított, lebegő arany jászkürt. A bal oldali, ezüstmezőben lebegő, ívesen kiszélesedő szárú, aljában szegvégű vörös kettőskereszt (mint apostoli kereszt- a katolikus egyházat képviseli).

A pajzsot két oldalról egy-egy, szárukon alul keresztbetett, arany makktermésű zöld tölgyfaág övezi. A címerpajzs felett lebegő, hármas tagolású, fecskefarok-végződésű, íves aranyszalag középső mezejében feketével a nagybetűs PILISJÁSZFALU településnév.

A jászokat, kikről a község a nevét is kapta, a címerben a legismertebb, legelterjedtebb jász motívum, a jászkürt képviseli, valamint a kék-ezüst színpár, mely a kék-fehér heraldikai megfelelője. A jászkürt mellett megjelenik a csillagfejű buzogány is. A buzogány jellemző könnyűlovassági fegyvere volt a három rokon népnek: a jászoknak, oszétoknak és kunoknak. Funkciója az idő folyamán fokozatosan változott, de fennmaradt korunkig. A harcosok fegyvere később a pásztorkodással foglalkozó jászok kezében a farkasok és más nyájat támadó vadak elleni védekezés eszközeként szolgált. Különböző formai változásokon keresztül a múlt század végén Herman Ottó pásztorbotként találkozott vele, századunk húszas éveiben pedig már legénybotként maradt fenn.

A címer hármashalma a község földrajzi adottságait mutatja, a Kis- és Nagy-Somlyót, valamit a középütt elhelyezkedő magaslatot. A hármashalom nemcsak államcímerünk sajátja, kezdettől kezdve eleme a heraldikának. Jelentősége a számmisztikához kapcsolódik, miként a címertanban gyakori hármas motívum-együttesek, hármas pajzsosztások is. A három az egyik legfontosabb szakrális szám. Ég és Föld egyesüléséből létrejön az Ember, ezzel válva teljessé az isteni megnyilvánulás. Két emberből lesz a harmadik, aki fölébe nő a másik kettőnek (a hármashalmok középső eleme mindig magasabb a szélsőknél). A három tehát totalitást, az isteni rendet, a tökéletességet, az Isten – Ember – Világmindenség rendjét szimbolizálja. A legismertebb hármasok: apa-anya-gyermek, múlt-jelen-jövő, a Szentháromság (Atya-Fiú-Szentlélek), a három isteni erény, Krisztus (mint király-pap-tanító). A mítoszoknak, mágikus népi eljárásoknak, meséknek is alapszáma a három: így van három kívánság, három élet, három árva testvér, három próba, s a köznyelvben is három a magyar igazság.

Mindezeket a jelentéseket is hordozza a címerben a hármashalom. A hegynek önmagában is sajátos szimbolikája van. A hegyek égbe törő látványából, valamint feltételezett központi helyzetéből adódóan Ég és Föld találkozási pontjaként Isten lakhelye. Ennek a mítikus felfogásnak az eredményeként alakult ki minden népnél a szent hegy mítosza, hasonlóan a keresztény felfogás Golgotájához, melyen Krisztus keresztje áll.

A hármashalomhoz kapcsolódik tulajdonképpen a címer egy másik eleme, az erdőségekre jellemző tölgy, mely tölgyfalevél, illetve címertartóként tölgyfaág alakjában látható. A tölgy egyébként szorosan kapcsolatos az európai népek természetvallásos mítoszaival és művelődésével. Szent faként való tisztelete miatt válhatott később komoly jelképpé, koszorúvá, a latinoknál koronává. Innen került a heraldika kedvelt növényi motívumainak sorába is.

A heraldikai mázak (a fémek és színek) jelentése:

Fémek:

Arany (Nap): értelem, ész, tekintély, hit, erkölcsösség, erény

Ezüst (Hold): bölcsesség, tisztaság, ártatlanság, szemérmesség

Színek:

Vörös (Mars): hazaszeretet, önfeláldozás, tenni akarás, nagylelkűség

Kék (Jupiter): elvhűség, állhatatosság, bizalom, ellenálló-képesség

Zöld (Vénusz): szabadság, szeretet, remény, boldogság, szépség, egészség.