A település címere álló, csücskös talpú, négyelt pajzs. Jobb felső (vörös) mezejében arany kettőskereszt lebeg. A bal felső (kék) mező zöld udvarán Szent Vendel áll aranyos tunikában és arany szegélyű vörös palástban jobb könyökhajlatában fekete pásztorbottal, fekete kalapja körül aranyglóriával. Jobb lábánál enyhén jobbra forduló, szembenéző fekete pulikutya ül, bal lábánál enyhén balra forduló és balra néző, ezüstbárány fekszik. A jobb alsó kék mező zöld udvarán boltíves, külső ezüst és belső vörös festésű, kör alakú épület áll, vörös cserép fedi, felette aranykereszt. Az ívek alatt ezüst kútfedő, rajta ezüstkereszttel. A bal alsó, vörös mezőben arany lant és mögötte ezüst pengéjű, aranyos markolatú szablya lebeg.

A pajzson természetes színű, aranyszegélyű és pántozatú, vörös bélésű tornasisak helyezkedik el, nyakában aranyszalagon arany medalion. A sisakra aranyos ötágú leveleskorona került, melyet rubin, zafír és smaragd ékkövek díszítenek.

A foszlányok jobbról kék és ezüst, balról vörös és aranyszínűek.

Petőfiszállás címere a település történeti múltját felidéző jelkép, azaz beszélő címer (tessera loquens). Az arany kettőskereszt az eleven hitéletre és a hazaszeretetre céloz, jelzi, hogy itt már a középkorban is jelentős település állott hatszáz lelket befogadni képes templomával. A fő foglakozási ág évezreden át az állattartás volt, erre utal a pásztorszent, Szent Vendel megjelenítése a címerpajzson. (Neki szobra is áll a településen!) A harmadik mező építménye, a helyi szentkút stilizált képe, arra hívja fel a figyelmet, hogy a község nevezetessége, gyógyító erejű vize, amely mellé 1940-ben pálos szerzeteseket is telepítettek. (Ekkor változott a település neve Pálosszentkútra.) Végül pedig a lebegő lant és kard nagy költőnknek, Petőfi Sándornak állít emléket, aki itt, e tájon nevelkedett, ide fűzte az Alföld végtelen szeretete, s aki végül a település névadójává is vált.

A címersisak a település hősi halottainak állít emléket, a korona pedig a község autonómiáját szimbolizálja.