Baranya vármegye
A község címere: álló, háromszög pajzs, kék mezejének jobb pajzsfőjében lebegő stilizált aranyliliom mögül a pajzs két oldala felé egy-egy szőlővessző hajlik két-két zöld levéllel és egy-egy vörös szőlőfürttel, a liliom talpa mellől pedig jobbra és balra három-három arany búzakalász hajlik. A pajzsfő bal oldalán hasonló aranyliliom mögött fekete nyelű ezüstkapa és vörös batyus fekete vándorbot keresztezi egymást.
A pajzstalpban lebegő, nyitott, ötágú arany leveleskoronából (három levél között két gyöngy) jobbra néző, arannyal és vörössel fegyverzett, kiterjesztett szárnyú sas növekszik.
A címerpajzs alatt négyszer hajlított, fecskefarkú aranyszalagon feketével (két pont között) az 'Újpetre' felirat olvasható.
Újpetre címerét a beszélő címerek (tesserae loquentes) körébe sorolhatjuk.
A pajzs alakja a 13. századot idézi, amelyből a község nevének első hiteles említése ered (1296). Ekkor derül fény arra, hogy a falu a Győr-nemzetség Óváry-Kéméndy ágából Konrád ispáné (comes Corrardus de Owar). A nemzetség első ismert pecsétképén stilizált liliom töredéke látható. Ez indokolta egyrészt a liliom címerbe való felvételét, továbbá még két tényező: a település temploma a 14. században Szent Miklós püspök tiszteletére volt szentelve, aki köztudottan a 'női erények' védelmezője volt, a 18. században pedig Szent Imre herceg tiszteletére szentelt temploma állott, akinek ugyancsak liliom az attributuma.
A kettős ábrázolást az a tény is támogatja, hogy a Henrik bán fia János által kisajátított települést Károly Róbert király Konrád árván maradt (orphani) unokáinak (Miklósnak és Konrádnak) visszaadatta, akik aztán 1330-ban megosztoztak a birtokaikon. A korona tehát e királyi pártfogást hivatott érzékeltetni A község ősi magyar település, s a magyarság ősi címere ragadozó madár (austur, turul) volt, ugyanakkor a török idők végén ide települt rácok és a később betelepített németek nemzeti címereiben szintén szerepel sas; így e madár címerképi megjelenítése háromszorosan is indokolt. A gabonakalászok a lakosság ősfoglalkozására utalnak (a 14. század közepén már két malma is volt a falunak), ugyancsak erre céloznak a szőlőfürtök és a kapa is. A batyus vándorbot annak az emlékét őrzi, hogy a település lakói sokszor kényszerültek elmenekülni szülőfalujukból, illetve, hogy számos betelepülő talált itt otthonra. A szalag felirata a község (1933 óta használatos) mai elnevezése.