Somogy vármegye
Címere összetett. Az álló, kerek talpú öregpajzs vörös mezejében jobbra néző, kiterjesztett szárnyú, arannyal fegyverzett, fekete sas lebeg, jobb karmában aranyos markolatú, ezüstpengéjű, kétélű egyenes kardot tart, bal karmában ezüstszekercét szorít. Az ugyancsak álló, kerek talpú boglárpajzs kék mezejében stilizált Anjou-liliom aranylik.
Taszár címerében a vörös mező az élet színe, a lakosság élni akarását, áldozatkészségét, sikerek, eredmények elérésére való törekvését fejezi ki. Bizonyság arra, hogy még a török időkben is, amikor falvak, mezővárosok tömege néptelenedett el, Taszár végig lakott település maradt.
A kiterjesztett szárnyú sas ősi Nap-jelkép, a feltörekvés, felemelkedés szándékát, a magasság tisztaságát és mérhetetlenségét fejezi ki, általa az olthatatlan szabadságvágyat, az arannyal fegyverzettség a jó és nemes ügyek szolgálatát, a haza cselekvő szeretetét szimbolizálják. A sas fekete színe a sors méltósággal való elviselése mellett azt is kifejezi, hogy a település a közép- és kora újkorban, legalább részben, egyházi tulajdonban volt, a székesfehérvári káptalan (rövid ideig a csanádi püspök is) birtokolta.
Helyi aktualitása, hogy sas jelképezi a légi közlekedést is, Taszáron pedig katonai légibázis épült ki, melyet hazai és külhoni (IFOR, SFOR) erők is igénybe vettek (vesznek), s amely a lakosság egy részének megélhetési forrást is biztosít.
A szekerce felidézi a település - amely már az Árpád-korban is fennállott, s valószínűleg udvarnokok lakták - nevét. Az itt élők minden bizonnyal famunkával szolgáló ácsok (tesari) voltak.
A sas jobbjában a kard emlékeztet a közel ezer esztendős harcos múltra, amely során olyan urai is voltak a településnek, mint a 16. század jeles hőse, Török Bálint. A kard egyébként, mint Szent Pál attributuma, arra is rámutat, hogy határa egy részét egykor a pálosok nyerték adományul.
A sas, mint jelkép, a kereszténységben Krisztus megjelenítése, egyben a hitet, a hitvalló bátorságot, a mulandó világ ügyein felülemelkedő, bölcs és szemlélődő életet is hangsúlyozza, ami keresztény lakosság körében szinte magától értetődő.
A kék mező, az ég kékje, a sas motívumhoz kapcsolható, de bemutatja a hűséget, ragaszkodást a múlt értékeihez, az ősökhöz, a szülőföldhöz is.
Az aranyliliom elsődlegesen azt jelzi, hogy a település első írásos említése az Anjou-korból adatolható (1358), de mint a szűzies tisztaság jelképe, azt is emlékezetül adja, hogy szerzetesek (pálosok, kegyesrendiek) kezén is volt egy-egy határrész, más határrészt pedig, talán az egykori püspöki jelenlétre emlékezve "püspökkertnek" neveztek. A liliom a környék korai középkorba visszanyúló történelmi múltját, egykori birtokosainak, a Győr nemzetségének a címerét is idézi.
Taszár címerének az egyes pajzsokon megjelenő szimbolikája jól kiegészítik egymást.