Fejér vármegye
Címere: álló, csücskös talpú pajzs, kék mezejében zöld hármashalmon kváderkövekből rovátkoltan rakott ezüst várfal áll, közepén a várkapu fekete-ezüst veretes szárnyai jobbra és balra nyitottak; a kapu felső harmadában fekete zuhanórács látható. A várfalon három torony, a középső kimagaslóbb és vörös hagymakupolával fedett. Minden torony háromablakú (2-1), ostrompárkányzatán három orommal.
A pajzs felső élén vörös bélésű, zafírokkal és rubinokkal gazdagon díszített kilencágú (öt stilizált virág között négy gyöngy), nyitott arany korona helyezkedik el.
A foszlányok: jobbról kék és arany, balról vörös és ezüst.
A nyitott kapu híven jelzi, hogy Székesfehérvár kapuja mindig nyitva állt a becsületes, tisztességes szándékú személyeknek, de bezárult az ellenségesen közeledők és zsarnokok előtt. A vár tehát olyan fontos szerepet játszott a település életében, hogy méltán emelték a címerpajzsra.
A városban, jelentőségének megfelelően, számos templom épült, de valamennyi közül legkiválóbb a Szent István által alapított királyi bazilika, amelyet az istenszülő (theotokosz, deipara) szűz Máriának ajánlott. A 12. században itt őrizték a koronázási jelvényeket, és a török időkig a magyar királyok koronázó temploma volt, amelyet számos uralkodónk végső nyughelyéül is választott. Prépostsága egyben királyi levéltár is volt, s így a hazai írásbeliség műhelye is, amelyből számos kiválóság került ki Ákos mestertől és Kálti Márktól Oláh Miklósig. A címerben szereplő vár középső, kupolával fedett tornya tehát büszkén hirdetheti e székesegyház dicső emlékét.
Amikor a török kiűzése után Székesfehérvár 1703. október 23-án visszanyerte egykori jogállását és új kiváltságlevelét, a Diploma Leopoldinumban leírták címerét is, amely szerint - a pajzsot a hajdan dicső emlékezetű magyar királyok Székesfejérvárott történt megkoronázása emlékéül aranykorona fedi. De megjeleníti ez a korona azt a sok-sok elkeseredett harcot, véres küzdelmet, amelyek során a haza e várostól megszámlálhatatlanul sok hős életét s polgár áldozatát kívánta meg. Mutatja azt is, hogy a város az egész régió gazdája s megyeszékhelye is.
A pajzsot közrefogó, dúsan burjánzó, stilizált növényi ornamentikát érzékeltető foszlányok kifejezik a lendületet, az élni akarást.