Sátoraljaújhely város

Címere: álló, háromszög pajzs, kék mezejében stilizált (a pajzstalp felé elkeskenyedő) arany V-betű lebeg, szárai aranylevelű arany szőlőfürtöt fognak közre. A pajzs a felső élén nyitott, ötágú (három levél között két éken tölgymakkot mintázó ékítmény, a középső levél kereszt alakú) abroncsán geometrikus rajzolatokkal díszített aranykorona helyezkedik el.

A város legkorábbi ismert pecsétje a 16. században készült, pecsétképe nagy V-betű, benne stilizált szőlővirág, mellette jobbra és balra szőlőszemek. A kék mező az idők távolába vesző múltat szimbolizálja, hiszen ez a vidék ősidők óta lakott, Árpád vezér a honfoglaláskor "Sátorhalomtól egészen a Tolcsva vizéig az egész földet lakosaival egyetemben" Ketel vitéznek adta. A helyi vizekre (Ronyva, Zsolyomka, Bózsva patakok, Bodrog folyó) utal a kék szín a címerben.

A nagy V jelentéi: az Újhely nevet, a betelepített vendégeket, a várost, a várat, később a vármegyei székhelyet is. A V-betű alakja - vadkanagyarat mintázva - az erdőségek legjellegzetesebb állatára is utalni kíván.

A századok folyamán a település volt királyi birtok.

A szőlőfürt, mint régi keresztény jelkép, megjeleníti, hogy már a 13. század elején ágostonos szerzetesek éltek itt, a század közepén betelepedtek a pálosok is (II. József koráig), majd megjelennek a dominikánusok és ferencesek is. A korona levelei ismét csak a szőlőkultúrára, a levelek közötti makkok pedig az erdővel borított hegyekre utalnak. A korona emlékezetünkbe idézi, hogy királyi alapítású és birtoklású város volt Sátoraljaújhely, később is nagy forgalmú közigazgatási központként működött.