Csongrád-Csanád vármegye
A község címere csúcsain csapott, csücskös talpú reneszánsz pajzsfőben vágott pajzs. A pajzsfő vörössel és kékkel kétszer hasított: jobb oldali vörös mezejében növekvőben levő, balra forduló és néző, fegyverzett egyszarvú (unicornis) található. A középső kék mezőben vörös ékkövekkel kirakott, háromágú, két gyönggyel ékes, zöld bélésű arany leveleskoronán ezüstbárány lép jobbra. A bal oldali vörös mezőben bal haránt ezüstpólya fut, felette zöld és aranysávozatú, három korongfüggős afrikai "királyi" korona lebeg, amelyet két szembeforduló elefántagyar között arany oroszlánfej ékesít. A pólyától balra kétágú ezüsthorgony fekszik.
A pajzsderekat és -talpat uraló kék mezőben két aranyliliom között természetes színű, fegyverzett csuka (Esox lucius) úszik jobbra, a gerinc közepén fekete kereszttel díszített aranykehely áll. A pajzstalp közepén három, hegyével felfelé mutató ezüst nyílvessző keresztezi egymást.
A pajzs felső élén háromágú, két gyönggyel díszes, nyitott arany leveleskorona helyezkedik el. Heroldalakként jobbról ezüstsörényű és -patájú, balra forduló és néző fegyverzett fekete ló, balról pedig fekete sörényű és patájú, jobbra forduló és néző ezüstparipa ágaskodik.
Öttömös címere a beszélő címerek (tesserae loquentes) kategóriájába tartozik, amennyiben jelképével felidézi a település történetének fontosabb eseményeit.
Tudományosan megalapozottnak tűnik az a nézet, hogy a népelemek köréből lovasíjászokat kiállító kun Csertán (jelentése csuka) nemzetség szállásterülete e vidéken volt. Erre utal a képben megjelenített csuka és a három nyílvessző a címerképben, részben pedig a pajzstartó lovak.
Anjou-kori települtségére (a liliomok jelképezik) a Móra Ferenc ásatásai során előkerült Anjou-liliomos érmék szolgáltattak bizonyítékot.
A török kiűzése után III. Károly 1731-ben Öttömös-pusztát a nagy állatállománnyal rendelkező Szeged városának adta, amely 1836-ig birtokolta azt. Ezt a kort idézi a pajzsfőben Szeged címeréből kiemelt motívum, az ezüstkorona zöld bélésén álló ezüstbárány.
Később a Magyar család kezére került a település területe, őket idézi a családi címerük egy motívumára emlékeztető növekvő ezüst egyszarvú. A pajzsfő bal oldali vörös mezejében az említett család jeles Afrika-kutató sarjára, Lászlóra emlékeztetnek a képek. Ő császári tengerészkadétként (horgony) kezdte pályafutását, majd a főleg elefántcsonttal kereskedő dél-afrikai Bihé királya lett (jelzi a királyi föveg), s ő fedezte fel a Dél-Afrikát észak-déli irányban kettéosztó vízválasztót (hullámos harántpólya céloz rá).
A pajzsra helyezett korona a település autonómiáját, önigazgatását fémjelzi. A lovak, mint heroldalakok, arra a közel ezer esztendőre tekintenek vissza, amióta bizonyíthatóan az egyik fő foglalkozási ág az állattartás volt, közvetve pedig a ma is döntő mezőgazdasági termelésre hívják fel a figyelmet.