Csongrád-Csanád vármegye
Címeralkotásra kínálkozó motívumok tehát: 1). az egykori bencés birtoklás; 2). Szent Adorján mártír emléke; 3). a vízi világ halászatával, révvel, halászóvízbérlettel stb.; 4). az ártéri dús, vízjárta rét és legelőterület; 5). a tájvédelmi körzet.
Mártély címere: egyenesen álló, csücskös talpú pajzs (écu pointé par le bas), melynek kék mezőjét a pajzsderékon átfutó hullámos ezüstpólya (riviére), utalva a Tiszára, osztja ketté.
A felső mezőben, a cölöp helye vonalában (Pfalstelle) zöld virágcsészéből három lehajló sárga lepelcimpával, felmeredő, ugyancsak sárga, szirom alakú bibeszállal növekvő sásnőszirom (Iris pseudacorus) áll. A pólya alatt természetes színű (itt ezüsttel demonstrált), veressel uszonyozott, stilizált hal (Rutilus rutilus) úszik balra.
A pajzsot heroldalakként felülről kiterjesztett szárnyú, jobbra néző, zárt csőrű, természetes színű rétisas (Haliaëtus albicilla) tartja a karmaiban. Lábaitól jobbra (az orrjelet pótolva) fűzgallyak (Salix alba), balra pedig kocsányos tölgyág (Quercus robur) levelei között makkterméssel indul ki, hajlik le a pajzsderék és -talp találkozásának magasságáig.
(A sásnőszirom, a fehér fűz és a mocsári tölgy ezredév óta legjellemzőbb növényei a vízjárta tájnak, amint a folyami szegélyerdőkben hajdan szívesen fészkelő rétisas vagy a veres szárnyú keszegnek is nevezett, koncér is állatvilágának legismertebb reprezentánsai).