Komoró község

Pajzs: álló, tarsolyszerű pajzs négyes osztással, a közepén ovális zöld mezőben balra néző aranysárga gólya, csőrében aranysárga sikló (ez a motívum Komoró község pecsétje lenyomata 1880-ból). A pajzs bal felső sarkában aranysárga Nap, piros mezőben, jobb felső sarkában kék mezőben ezüst Hold. A pajzs bal alsó sarkában kék mezőben úszó ezüst hal, jobb alsó sarkában piros mezőben aranysárga búzakalász. A mezőosztás és a címer vonala aranyszínű.

Komoró az Északkelet-Nyírségben található település. Közlekedés szempontjából jól megközelíthető. A 4-es főút, valamint a Budapest-Záhony vasútvonal mentén helyezkedik el.

Történelem:

Szláv eredetű helynév, jelentése szúnyogi, szúnyogos. A 12. század végén Komorói Roland terrája (lakatlan föld).

1311-ben a Csicseri család tagjai a települést lerombolták. 1358-ban Lajos király Komorói Jánosnak engedélyt adott, hogy szabad embereket a birtokára költöztessen. A 17. században az Ormos és Vay családok birtokában volt a település. 1336-ban már temploma is volt, mely Szent Mihály védnöksége alatt állt. A 14-16. században fokozatosan elnéptelenedett.

Református templomát 1744-ben említik először, mint a felvét felekezet templomát. Kőtemplomának építési ideje:1784-1809. Jellege: egyhajós, sokszög záródású, klasszicista épület. Századunk elején 89 házban 707 lakos élt a községben. A Kisvárdai járásban a fényeslitkei körjegyzőséghez tartozott. 1990. január 1. napjától önálló közigazgatási egység.