Békés vármegye
Dévaványa rendkívül színes múltú település, hol Heves, hol Békés, hol pedig Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez tartozott, nevezték birtoknak (possessio), falunak (villa), sőt mezővárosnak (oppidum) is. Első ismert említése óta (1332: villa Vana) tucatnyi birtokosa volt.
Dévaványa címere: Kerek talpú pajzs kék mezejének zöld udvarán jobbra vágtató ezüst paripa, rajta ezüst szegélyű vörös süveges, vörös öltözékű, ezüst öves, fekete csizmás lovas ül. Ezüst szegélyű vörös mentéje panyókára vetve; arca, kezei természetes színűek; bajsza, haja fekete. Jobbjában aranyos markolatú ezüst szablyát emel feje fölé, baljában a fekete kantárt fogja. Nyeregtakarója kék szegélyű vörös, nyerge fekete.
A pajzson enyhén jobbra forduló, természetes színű, pántos tornasisak helyezkedik el, nyakában arany medalionnal. A sisakon ötágú, nyitott, leveles arany korona van. A sisakdísz balról jobbra kinyúló, természetes színű páncélos, vágott kar, kezében (a pajzskép egy motívumát ismételve) aranyos markolatú ezüst szablyát tart. A foszlányok, akantuszlevelet mintázva, jobbról kék és arany, balról vörös és ezüst színűek.
Jóllehet, egykori birtokosai ismert címerén (Kompolthi, Országh, enyingi Török, Novotha, Halassy stb. családok) hasonló címerrajzolattal nem találkozunk, mégis --úgy érezzük-- a település címere az ún. beszélő címerek (tesserae loquentes) kategóriájába tartozik, ugyanis birtokosai szinte kivétel nélkül lovaskatonai szolgálatokat láttak el, a török időkben pedig e birtokot végvári lovaskatonák kapták meg zsoldként. Bizton nem állíthatjuk, de igen nagy a valószínűsége --a korabeli gyakorlatot figyelembe véve--, hogy III. Károly király idejében (1711-1740) nyerhette el a település azon pecsétet, amely alapján címerük készült (vö. ALTENBURGER-RUMBOLD II. 6.).