Hegyháthodász címere ún. "beszélő" címer, vagyis névcímer, mely címereket értékes címerként tart számon a heraldika. A hódnak és a hegyhátot jelképező hármashalomnak a megjelenítése a pajzson eredményezi mindezt. A hármashalom zöld mezejében lebegő helyzetű, jobbra forduló aranyhód jelképezi a címerben a község korai történelmét, mivel a község legkorábbi lakói királyi hódvadászok voltak.

A címer fő címerképe a község jellegzetes építménye a harangtorony. A szakrális építészetben a földitől az isteni felé való emelkedés fokozatait jelöli. Harangja Krisztus eljövetelét jelzi az eucharisztiában. A harangszó isten hangjaként az áldás továbbítója.

Az őzbakok utalnak a környék nagyvadállományára, de mögöttes szimbólumértékük is van, amely megegyezik a szarvasokra vonatkozó jelképértelmezéssel. Vallásos jelképként érthetjük: "ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik lelkem hozzád, Istenem" - mondja a zsoltár, amelynek szövegét már az őskeresztények idején a kereszténységre vonatkoztatták. Az őzek a harangtorony két oldalán (az őrállatok szerepét is betöltve) szintén a vallásos hitüket megőrző lakosságot szimbolizálják.

A heraldikai mázak és színek szimbolikus jelentéstartalmat hordoznak.

Kék (Jupiter) az elvhűség, állhatatosság, ellenálló képesség, bizalom.

Arany (Nap) az értelem és hit, tekintély, fenség, erény, erkölcsösség.

Zöld (Vénusz) a szabadság, szeretet, szépség, örökkévalóság, remény.