Az álló, csücskös talpú öregpajzs vörössel és kékkel bal haránt osztott. A vörös mező jobb oldalán, a pajzsderék magasságában zöld szőlőszár tekeredik, melynek felső és alsó levelei között dús szőlőfürt aranylik, a pajzsfő közepén pedig kiterjesztett szárnyú, ezüstös fejű és farkú sas szárnyal jobbra. A kék mezőben, a pajzstalp közepén két ezüstcsuka úszik egymás felett jobbra, illetve balra (ez utóbbi a hátára fordulva), a pajzsderék bal oldalán három sástő zöldül egy-egy aranyló buzogánnyal.

Az ugyancsak álló, csücskös talpú boglárpajzs zöld mezejében kör alaprajzú, klasszicista stílusú kilátó lebeg. Az ezüstépítmény három ajtónyílásából egy látszik, melyet kocka alakú lábazatra épített ion oszlopok között íves záródású lunetta jellemez, a (háromrészes) koronázó-párkányzatra gömbszelet kupola borul, csúcsán gombbal.

A boglárpajzsra zafírokkal és smaragdokkal ékesített, ötágú (három levél között két gyöngy), arany, nyitott leveles koronát helyeztek.

Fertőboz címere ún. beszélő címernek (tessera loquens) is tekinthető, amennyiben a vörös szín az emberi élet folyamatosságára utal, amely a neolitikumtól napjainkig kimutatható; a honfoglalók is megültek e tájon, valószínűleg neve is korai magyar személynévre vezethető vissza; a település létét a 13. század végétől írásos dokumentumok is bizonyítják. A pajzsfőben szárnyaló sas a Széchenyi grófok egykori helyi birtoklására emlékeztet (máig itt található a Széchenyi István Múzeumvasút fűtőháza). A szőlővenyige és a szőlőfürt a település rangos szőlőművelését és jeles borászatát, illetve az 1995-ben megalakult Fertőparti Hegyközséget fémjelzi.

A kék mező felidézi a Fertő-tó közelségét, amely hajdan a község alá benyúlt (ma már csak mocsaras térsége ér idáig), partján jelentős fürdőélet zajlott, a helybéliek pedig halászattal, nád- és sásvágással is foglalkoztak (az előbbire a csukák, az utóbbira a sástövek hívják fel a figyelmet).

A boglárpajzs zöld mezeje azt fejezi ki, hogy a fő foglalkozási ág ma is a gazdálkodás, továbbá, hogy a település a Fertő-Hanság Nemzeti parkban található.

Az ezüst kilátó pedig, mely stilizált ábrázolása a Széchenyi Ferenc által 1821-ben emeltetett Glorietta nevű építménynek, annak az emlékét idézi fel, hogy 1800-ban és 1801-ben József nádor itt tartózkodott, és erről a kiemelkedésről szemlélte meg a gyakorlatozó insurgens nemesi hadakat. Valószínűleg ezt örökíti meg a boglárpajzsra felhelyezett korona is, amely a megváltozott viszonyok között immár a helyi önkormányzatiságot, autonómiát is szimbolizálja.