A címersisak és peremdíszítés nélküli, négyelt, csücskös talpú címerpajzs, ősi-egyszerű kerete hangsúlyosan kiemeli a befoglalt motívumokat.

Csanád község első okleveles említése 1391-ből való. Lakossága az akkori szabályozatlan Duna széles árterében élt. A címerben lévő terméses tölgylevél Érsekcsanád hajdani "őrjeges" (halban bő, vízállásos) területén honos tölgyesekre utal, a sás-nád motívum magát a lápot, az őrjeget jelképezi. Érsekcsanád (korábban Csanád) magyar lakossága ennek a Duna-menti "Sárvíz" (később "Sárköz") elnevezésű lápos-mocsaras területnek köszönheti magmaradását, mert a török hódoltság idején a lakosság a településen nyugalmat talált. (A török irtózott az ingoványtól.)

A tölgylevél már 1788-ban Csanád falu pecsétnyomóján is szerepelt, lenyomata levéltárakban megtalálható, a pecsétről az 1863-ból való leírás is tanúskodik. A címerpajzsban ismétlődő sárközi rózsa a csanádi embernek kedves motívum, a sárközi viseletről való: az asszonyok "féketőjét" (fejkendőjét) díszítette, de más festett és hímzett használati tárgy is hordozta e stilizált virágképet.

A tölgylevél és sás rajzolata között ismétlődő sárközi rózsa a megújuló emberi létet jelképezi: a nép úrrá lett e földön, és a természeti adottságokhoz igazodva kitartó szorgalommal, következetes helytállással kialakította hatszázéves szülőföldjét a nemzedékek számára. Az ezüstszínű sárközi rózsák kék háttere a nyugalmat, a távlatosságot, a növényrajzolatok zöld színe a természethez való kötődést jelzik.