Címere: álló, négyelt reneszánsz pajzs, 1. számú (jobb felső) vörös mezejében Szent István király teljes alakú figurája látszik, aranyövvel összefogott zöld ruhában, aranypalásttal, jobbjában jogart tart, balját aranyos markolatú kardján nyugtatja, fején a Szent Korona. A 2. számú (bal felső) kék mezőben aranyló szőlőfürt lebeg zöld levéllel részben takarva. A 3. számú (jobb alsó) kék mező zöld udvarából aranyos markolatú, ezüstpengéjű kard növekszik, tőle jobbra aranyló Nap, balra ezüstös, fogyó Hold látszik. A 4. számú (bal alsó) vörös mezőben balra és jobbra villás farkú fecskepár suhan.

A pajzs felső élén szembenéző csőrös csatasisak helyezkedik el, rajta rubinokkal ékesített ötágú, nyitott, aranyleveles korona.

A foszlányok: kék és arany.

Csátalja címere beszélő címer (tessera loquens), ugyanis a település múltját felidéző jelképeket mutat be.

Szent István ábrázolása jelképezi, hogy a község betelepülése óta hívő keresztény, egykor templomos hely volt, sőt kolostorral is rendelkezett (Tárnok monostora); a 18. században újjáépült templomát a szent király tiszteletére szentelték, és az 1732-ből fennmaradt községi pecséten is az ő képe szerepel.

A villás farkú fecskék a táj jellegzetes madarai, és egyben a település nevére is emlékeztetnek, amely valószínűleg török eredetű (Catal), jelentése: villa, villa alakú útelágazás. A középkorban valóban két fontos útvonal találkozott a monostornál.

A településen a 19-20. században igen nagy jelentőségűvé vált a szőlőkultúra, amelyet a szőlőfürt és szőlőlevél szimbolizál.

A világháborús népmozgások során a községbe székelyeket telepítettek, erre utal a zöld mezőből növekvő 'Isten kardja', Attila vezér varázslatos fegyvere s a székelység ősi jelképei, a Nap és Hold.

A sisak a település hősi halottainak állít emléket, a korona pedig a községi autonómiát fémjelzi.