A falu címere álló, csücskös talpú, stilizált tárcsapajzs. Alapszíne kék. A pajzstalpban és a pajzsderék alsó harmadába nyílóan két zöld színű, íves folt. A bal oldali alacsonyabban van.

A bal oldali zöld színű íven - középen - egy aranyszínű szőlőlevél rajza látható úgy, hogy a levélnyél a címer felső bal sarka felé mutat. A pajzsderék bal oldalán ezüstszínnel a település határában lévő templomrom sziluettje látható. A jobb oldali zöld színű ív felső harmadából két aranyszínű búzakalász emelkedik ki - egészen a pajzsfő tetejéig.

A sisaktakaró zöld-arany-kék színű, a címerpajzs és a sisaktakaró felett kis aranykörrel.

A címerpajzs alatti szalag aranyszínű, íve homorú, rajta a felirat egyedi, álló, fekete színű betűkkel: CIKÓ.

Cikó község híressége a falu határában lévő - búcsújáróhelynek számító - régi templomrom, melynek körvonalrajza alapján jól felismerhető a címeren is e szent hely. A megélhetés korábbi és mai összetevőire utalnak a gabonaszálak és a szőlőlevél rajza.

A címer egyszerűségéhez igazodik a sisaktakaró. A szalag - melyen a település neve olvasható - a címerhez igazodik íveivel, szerény egyszerűségével. A címerpajzson a földrajzi elhelyezkedésre utal a pajzs alsó részén a két zöld színű - dombokat jelölő - ív.

A kép bal oldalának előterében a könyék XVIII. századi pecsétjére és a környék jellemző növényére, a szőlőre utaló jel, egy szőlőlevél rajza látható. A szőlőlevél színe arany. Ezáltal nemcsak a forma, hanem a szín is utal a szőlőtermesztés fontosságára a község életében. Tudjuk, hogy a rómaiak már kétezer évvel ezelőtt meghonosították a Dunántúlon e növény termesztésének kultúráját.

A szőlőlevél rajza mellett - a címerpajzs jobb oldalának alsó részén -, de kissé feljebb (hátrébb) két aranyszínű búzaszál (kalászos növény) stilizált rajza van. A régi és az eljövendő, jellemző mezőgazdasági termelésre is utal. Színe is jelzi a település életében betöltött fontos szerepét.

A bal oldali - dombot jelölő - íven emelkedik ki a község határában lévő, búcsújáró helyként ismert, régi templom romjának sziluettje. Mivel Cikó község neve e búcsújáróhely alapján vált közismertté, ezért került a címerképbe a rá utaló rajz.

Az ezüstszín választását a következők indokolták: Bár a kereszténységben nem egységes a színek szimbolikus értelmezése, de azért megfigyelhetők bizonyos szabályok.) Így pl. a fehér az isteni fényt, a tökéletességet, a tisztaságot, az ártatlanságot jelképezi. Tekintettel a címertan tudományára, a címereken alkalmazható színszimbolikát vettük alapul ebben az esetben is, és így a fehéret a címerkészítők az ezüsttel jelenítjük meg. Ebben az esetben azért, mert ennek a templomromnak a község életében jelentős a szerepe, illetve jelentős lehet.

A címerpajzs kék alapszíne - azon túl, hogy a már említett formák képi megjelenéséhez is kellett a sötétebb háttér utal a falu földrajzi elhelyezkedésére is. Hiszen ha valaki jár Cikón vagy a falu határában, a zöldellő domboldalak és a kék ég látványával találkozik leginkább.

A kék utal az égre, a levegőre, a víz színére, és utal a tisztaságra, az igazságra és a hűségre is.

A zöld - a valóságos zöld domboldalak jelentése mellett - a természet, a tavasz, a feltámadás reményének, az Édennek a színe. Annak az "Édennek", melyet az itt élők saját maguk számára teremtenek meg.

A címer felett (mögött) lévő sisaktakaró úgy formájában, mint színeiben, igazodik a címer képéhez. A címerpajzs felett középen, a sisaktakaróban lévő kis aranyszínű kör az összefogás, összetartó "kapocs" jelképe is. Szimbolizálja a sisaktakaró áttételes jelentését is, mely utal az itt élő emberek másságára (színével, formájával), összképét tekintve (az aranyszínű "kapoccsal") pedig a viszonyára is.