Veszprém városa az első magyar vármegyének székhelye.

Címere: álló, csücskös talpú, aranyrámás pajzs, vörös mezejének zöld udvarán jobbra ügető, vörös-fekete szerszámzatú és takarójú, aranybokrétás ezüstparipán ezüst kócsagtollas, vörössel és feketével mintázott ezüstpáncélzatú és sodronyinges, ezüstnadrágos, vörös csizmájú ezüstsarkantyús végvári vitéz baljával a kantárt fogja, jobbjában ezüstpallost emel, oldalán a vörös szíjakon felkötött szablya és a pallos hüvelye ezüst-fekete és vörös.

A pajzs felső élén természetes színű, vörös bélésű, aranyszegélyű és pántozatú tornasisak helyezkedik el, nyakában aranyzsinóron vörös kört befoglaló aranymedállal.

A sisakkorona ötágú (három gyöngyöt befoglaló levél között egy-egy gyöngy) rubinokkal és zafírokkal ékesített leveleskorona, melyből – sisakdíszként - banderiális huszár növekszik dúsan aranyozott kék dolmányban és nadrágban, panyókára vetett vörös bélésű, hermelinszegélyű, aranypánttal kapcsolt kék mentében, vörös kötésű hármas aranyövvel, melyen fekete kardhüvelye lóg. Balját csípőjén nyugtatja, jobbjában aranymarkolatú, ezüstpengéjű szablyát tart. Fején aranyzsinórzattal, boglárokkal és ezüst tollforgóval felszerelt, kék leffentyűs vörös prémsüveg (csákó) van.

A foszlányok: vörös és kék színűek.

A pajzs vörös színe, amely a vért, az életet idézi emlékezetünkbe arra céloz, hogy a vidék az őskor óta lakott. A zöld mező a természeti tájat, a termelőmunkát és kultúrát jelképezi: az erdőket, réteket, szántóföldi művelést, kerteket, később a szőlőgazdálkodást, a kultúra iránti igényt, iskoláit, múzeumait, könyvtárait, vadaskertjét, színházát, egyetemét (korai főiskoláját, "mely hasonlatos volt a párizsihoz" 1276-ban Csák Péter égette fel).

A pajzs uralkodó képe, a páncélos lovasvitéz hangsúlyozza, hogy a város élete ritkán volt békés.

A sisakkoronából növekvő banderiális huszár megjeleníti, hogy Veszprém volt az Árpádok területén az első püspöki székhely, szomszédságában a Veszprém völgyi basilissa kolostorral.

A sisak az évezredes küzdelemnek állít emléket.

A korona a nehezen elnyert városi rangot (1672-ben még "kiváltságokkal nem rendelkező városnak" mondják), autonómiát, önkormányzatiságot hangsúlyozza.