A címer egyes elemei a község történetének mindkét korszakára (a török dúlás előtti és az újratelepítést követő időszakokra) utalnak.

A címer pajzs alakú, a szélén teljesen körbefutó keskeny kékeszöld színű szegéllyel.

Ennek jelentése: a község egy védett völgyben (amit valamikor Szt. Mihályvölgynek hívtak) fekszik, és forrásokban gazdag mezők és erdők övezik.

A címert függőlegesen egy hullámos kék csík szeli ketté. Ez részben a falu közepén kanyargó Torna-patakot jelképezi, részben a spessarti Aubach völgyére utal, ahonnan a XVIII. sz. elején néhány család ide áttelepült.

A címer 4 mezőből áll, melyek alapszíne a sárga és a purpur. A sárga szín az érett gabonát, a kenyeret, az életet jelképezi. A purpur a hajnal, az újrakezdés színe arra utal, hogy ebben a völgyben több nép (avarok, szlávok, magyarok, németek) építette fel a maga települését az előző település romjaira vagy azok mellé.

Bal felső mező: Sárga alapon egy fehér tányér, melynek díszítése két egymással szembefordított hal. A tányér határainkon túl is jól ismert majolikagyárra utal. A benne lévő két hal a karthausi szerzeteseket, a hajdani kolostort és a hozzátartozó halastavakat jelképezi.

Jobb felső mező: Purpur alapon egy írótoll és egy üvegfúvó cső. Az írótoll a karthausi szerzetesek egyik fontos tevékenységét, a kódexírást jelzi. Az üvegfúvó cső az 1715 körül alapított pillei üveghutára utal.

Bal alsó mező: Purpur alapon egy ekevas látható csoroszlyával és öt gabonakalásszal. Ezek együtt azt jelzik, hogy elődeink egyik fő foglalkozása a földművelés volt.

Jobb alsó mező: Sárga alapon tölgyfalevél két makkal. A községet régen nagy erdők övezték, amelyek lehetővé tették az üveghuta üzembehelyezését, faeszközök készítését, a sertések makkoltatását. Mivel a környékre inkább bükkfa a jellemző, a tölgylevél a fafeldolgozás mellett a XVIII. sz. elején betelepített lakosság őshazáját, a spessarti erdőket is idézi.