A címer külső formájában és belső jegyeiben, hagyományőrző módon, a határon túli "anyaváros", Nagyszalonta 1606-ban Bocskai Istvántól kapott ősi címerét idézi.

Csücskös talpú, hasított, alul vágott a katonai pajzs. A jobb oldali mező felső része vörös, melyben egy aranyoroszlán zöld mezőben áll, felette aranyszínű, emberarcú nappal. A vörös szín a vérzivataros múltat, valamint a jelenkor reményteli, erőt sugárzó lüktetését hivatott kifejezni, míg a címerállat az erőt, a kitartást és a mindennapi létért való küzdeni tudást sugallja. Kezében a három búzakalász a hit, remény és szeretet szimbólumai, ugyanakkor a település mezőgazdasági jellegét is tükrözi.

A bal oldali mező égszínkék terében aranyharang található, melyet a község lakossága adományozott a településnek. Így az az összetartozás, a vallási hovatartozás szimbóluma.

Az emberarcú Nap és a Hold a folytonosság, az élet, a jövő és megújulás, az egység biztosítékai.

A pajzsfőn ezüstszínű katonai sisak, melyen ötgyöngyös, leveles, aranyszínű királyi korona díszeleg. A koronából öt strucctoll emelkedik ki, fehér, piros, kék, piros, fehér színekben.

A sisak csúcsából leomló kétoldali címertakaró, díszes szalagok jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös színűek.