Szentlőrinc város címere álló, kék színű, háromszögletű katonai pajzs, amelynek alapját öt vörös színű lángnyelv foglalja el. A lángnyelvek fölött (mintegy közülük kiemelkedve) Szent Lőrinc vértanú növekvő ezüstalakja látható aranyglóriával, kezében bőrerszénnyel; két oldalán két-két aranycsillag. A pajzs fölött ötágú aranykorona, melyből aranyszínű, növekvő, jobbjában kardot, baljában három vörös rózsát tartó griff emelkedik ki. A pajzsot mindkét oldalról zöld borostyánág ékesíti. A pajzs alatt ezüstszalag lebeg SZENTLŐRINC felirattal.

Szentlőrinc azok közé a települések közé tartozik, amelyek nevüket templomuk védőszentjéről kapták; ez a névadási mód is utal a település régi voltára, hiszen a XII-XIII. század fordulója táján már nem volt szokásban. Mivel pedig a heraldika fontos alapelve, hogy a címer a régmúltra utaljon, kézenfekvő, hogy a névnek (illetve a patrocíniumnak) meg kell jelennie a címerben.

Szent Lőrincet hagyományosan bőrerszénnyel (a közösség kincstartója volt) és rostéllyal (megégették) ábrázolják. (A település címerében az utóbbi attribútum nem szerepel.) A szent vértanúságára a lángok utalnak; a legenda szerint kibírhatatlanul szenvedett, olyannyira, hogy sírt is: könnyeiből lettek a hullócsillagok - ez a magyarázata a csillagok pajzsra kerülésének.

Az Esterházyak birtoklására utal a család ősi címerének kissé megváltoztatott főalakja a koronával, amely oromdíszként jelenik meg. A magyar címereknél általános foszlányok helyett a címert borostyánágak övezik, amelyek Szent Lőrincre utalnak (borostyán = laurus Laurentinus = Lőrinc).