A város címere Szentendre több évszázados keresztény hagyományát szimbolizálja.

Ovális alakú címerpajzsban, zöld dombon kék háttér előtt fehér, balra hátrafelé tekintő bárány áll. Jobb mellső lábával kereszt végződésű zászlónyelet tart, melyen vörös színű lobogó függ, középen fehér színű, egyenlő szárú kereszttel.

A bárány fejét arany (sárga) színű glória övezi, dicsfénykör látható. Ugyancsak arany (sárga) színű a címerpajzsot körülvevő barokk keretdísz, melynek tetején leveles korona áll.

A zászlós bárány szimbolikája

A bárány jelképe ősi időkbe vezet vissza, amikor a pásztor még király és a király még pásztor volt. Pásztora népének, a "nyáj"-nak, amelyen az égi minta követőjeként nem önkénnyel és erőszakkal, hanem gondoskodással uralkodott. A bibliai Dávid király (aki maga is pásztorból lett a nagy király őstípusává) egyik legszebb zsoltárának kezdő soraiban így énekel: "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm"

A bárány a legtágabb értelemben a nyájra utal, és az embereket, a népet jelenti.

De nem a ténylegest, amilyen az valójában, hanem amilyennek lennie kellene: mert a bárány az ártatlanság és tisztaság jelképe, szemben a medve, oroszlán, párduc, kígyó, sárkány harcias jelképeivel.

Figyelemre méltó mozzanat, hogy a zászlós bárányábrázolatok, mire a középkor második felére véglegesen kialakultak, rendszerint lépő formában jelenítik meg a bárányt, ami a zászló rúdjának "tartása" miatt elengedhetetlen. Az a tény, hogy a bárány nem mozdulatlan, azt hivatott hangsúlyozni, hogy ez a bárány él. Ennek hitvallásos jelentősége van, ami a Jelenések könyve feltámadott "és íme élő" bárányát idézi.

A vállán hordott zászló ugyancsak győzelmi jel, ami azt fejezi ki, hogy a szelídség végül is győz, amint a keresztet szenvedett Krisztus is feltámadott.

Elég nehéz megmondani, hogy mikortól lehetett címere Szentendre városának a zászlós bárány. Annyi bizonyos, hogy az ortodox vallásban ikonográfiai tilalom van az állatszimbólumok alkalmazására.

A katolikus és a protestáns szimbolikában viszont használatos. Az utóbbi, amely kifejezetten tartózkodik az emberalakos ábrázolatok alkalmazásától, arra a néhány ősi szimbólumra szorítkozik, ha már egyáltalán képileg valamit is ábrázol, amely jelképek hiteles bibliai eredete a Szentírásban nyomon követhető (hal, csillag, kakas, nyitott sír, alfa és omega stb.)

Mindez abból a szempontból említésre méltó, hogy a város életében a XVII. században virágzó és erős református eklézsia volt, egészen a város feldúlásáig és felégetéséig. Lehet, hogy ezt az időt idézi a címer, de nem lehetetlen, hogy még korábbi évszázadokra utal.