Baks település címere: csúcsaiban vágott, csücskös talpú pajzs, melyet a pajzsderék közepén hullámos ezüstpólya oszt meg. A pólya fölötti mező (mely a pajzsfőt és a pajzsderék egy részét foglalja magába) hasítással osztott. A jobb felső – vörös - oldalon balról jobbra hajolva, a szűrrátétek stílusában stilizált hét virágú dohánycserje foglal helyet. A bal oldali zöld mezőben egymásra helyezett két lebegő vörös karkötőből növekvőben lévő ezüst kecskebak emelkedik ki jobbra fordulva, természetes színű szarvakkal. Az ezüstpólya alatti kék mezőben természetes színű tövisekkel átfont aranyszív lebeg, mely vörös lánggal ég, s a lángnyelvek közül arany kereszt emelkedik ki.

A pajzson enyhén jobbra forduló vörös bélésű aranypántos természetes színű sisak van, nyakában arany szalagon arany medál. A sisakon ötágú, nyitott leveles korona található vörös ékkövekkel és kék gyöngyökkel díszítve. A foszlányok: (jobbról és balról is) kék és arany.

Baks címere beszélő címer (tesserae loquens). A bal felső mezőben lebegő karkötők - melyek eredetije X. századi, laposra kalapált végű, csavart drótkarikákkal díszített s csavarodottan visszahajló - jelzik, hogy itt már a honfoglaló magyarság megült, a karikákból növekvő kecskebak pedig a helység nevére utal. Az újratelepítés időszakában a Pallavicini-uradalom kertészei lakták, s a XIX. századra tipikus dohánykertész (gányó) településsé vált, ezt fémjelzi a stilizált dohány a jobb felső mezőben. A hullámos ezüstpólya a régi vízjárta vidéket idézi (melyre tanúbizonyság a szomszédos tavak és a Dong-ér) és azt, hogy a legközelebbi tiszai átkelőhöz (Mindszentre) erre halad az út. A békesség kék mezejében pedig a kereszttel ékesített lángoló aranyszív a község keresztény mivoltát és azt a tényt közli, hogy a templomot Jézus-Szíve tiszteletére szentelték. A sisak a két világháború helyi áldozatainak állít emléket.