Sarkadkeresztúr nagymúltú település Békés, Bihar és Zaránd megyék határán (melyből kifolyólag hol ide, hol oda kapcsolva; ma Békésben található).

A község címere álló, négyelt reneszánsz pajzs.

Jobb felső (1. számú) kék mezejében, bal haránt irányban (a pajzsfőtől a pajzsderék felé előre haladva) ezüst latin kereszt, ezüst áldozókehely és díszes ezüst görögkeleti kereszt lebeg.

Bal felső (2. számú), vörös mezejében hét magvú arany búzakalász növekszik.

Jobb alsó (3. számú) mezeje vörössel és ezüsttel ötször vágott.

Bal alsó (4. számú) kék mezejében, ugyancsak bal haránt irányban (a pajzsderéktól a pajzstalp felé előre haladva) arany telő Hold, nyolcágú aranyos Nap és fogyatkozó arany Hold lebeg.

A település címere az ún. beszélő címerek (tesserae loquentes) kategóriájába tartozik. Az arany búzakalász az éltető vért szimbolizáló vörös mezőben azt fejezi ki, hogy a község területén az őskortól napjainkig viruló mezőgazdasági termelés folyt.

A magok hetes száma az e tájon megülő honfoglalókat idézi, a vörössel és ezüsttel vágott pajzsmező pedig az egykor itt állott Árpád-kori templomos települést juttatja eszünkbe.

A község életerejét mutatja, hogy Napja változatlanul ragyog, míg a (török) Hold telőből fogyóvá vált, s ragyog azóta is. (Ugyanakkor jelképezi a településhez tartozó két külterületi lakott helyet: Kisnyéket és Varsányhelyet is.)

A lebegő ezüst egyházi jelképek kifejezik, hogy a lakosság öt keresztény egyházfelekezethez tartozik békességben egymással, melyet az ég kékje szimbolizál.