Címerén vörös mezőben középen búzakalász, szőlőfürt és régi szőlőművelő szerszámok.

Kőröshegy címerében a zöld mező a lakosság élni akarását, áldozatkészségét, sikerek, eredmények elérésére való törekvését fejezi ki.

A búzakalász utal arra, hogy Kőröshegy gabonatermelése egész Észak-Somogyban és Kelet-Tolnában a legnagyobb volt. Sőt a mezőváros helyzete a környező falvakkal való összehasonlításban egészen rendhagyónak tekinthető.

A szőlőművelő eszközöket akkor használták, amikor termőcsapra metszettek: biztosító csapot hagytak, melynek neve babuka, így a szőlőmetsző kést "melyen bárdforma élesség van", babókás szőlőmetsző késnek nevezték.

A tőke tisztításához, a harmatgyökerek eltávolításához külön csákányhoz hasonló eszközt használtak.

Ezekből a szőlőmetsző késekből még ma is szép számmal találhatunk régi pincéknél, présházaknál, helytörténeti gyűjteményekben.

A címeren található szőlőfürtök szimbolizálják, hogy Somogyban Kőröshegy is a híres bortermő helyek között található volt már a XIII. és a XIV. században. Már ekkor szőlészettel, borászattal foglalkozó vincelléreket, kulcsárokat és pincemestereket találunk a környéken.

A környék legnagyobb szőlőtermelő települése Kőröshegy, melynek már akkor 103 (kapás) szőlője volt.