A város címere: álló, hegyes talpú pajzs, arannyal és zölddel - a cölöp helyén ékre - vágott. Az arany ékből zöld szár növekszik és bomlik három ágra, melyeken egy-egy (csúcsával jobbra, a pajzsfő felé és balra mutató) szív alakú zöld levél fakad.

Az aranymáz a dicső múltat idézi, amely a réz- és bronzkortól a római, a szarmata, népvándorlás és középkori időszakon át ível napjainkig. Jelképezi a helybeliek aranyat érő szorgos munkáját, derűjét, élni akarását és a napfényes órák magas számát is e vidéken.

A zöld szín a mezőgazdasági termelésre céloz, s arra, hogy e terület hosszú időn át puszta volt, továbbá, hogy 1789-től jelentős erdőtelepítéssel állították meg a futóhomokot. Ez a jövőbe vetett remény színe is.

A két máz váltakozása mutatja, hogy a település a középkor végéig önálló volt, később eladományozták (1702-ben a Német Lovagrendnek, 1731-ben Szeged városának), majd ismét önállóvá vált.

A három levél szimbolizálja, hogy ez a szám szinte misztikusnak tekinthető a település életében: földje mezőségi, barna és futóhomok, egymást váltja a termőföld, szőlőtermő homok és szikes legelő, a szántóművelés, gyümölcs- és szőlőtermesztés és az állattartás. Három út keresztezi itt egymást: a Budapest-Szeged, a Halas-Csongrádi és a Mindszenti révhez vezető. Három jelentősebb földosztás volt a településen: 1774-1778-ban (100 telek), 1920-1926-ban (400 parcella) és 1944-1945-ben (590 parcella). Története során három nagyobb egyházfelekezete volt: római katolikus, protestáns (református és evangélikus) és zsidó. Három etnikum volt domináns: magyar, kun és szlovák. Három jeles iskolatípust működtet: gimnáziumot, művészeti iskolát és postaforgalmi szakiskolát. Lakosai régebben vagy saját földjüket művelték, vagy bérleti földet vállaltak, illetőleg bérmunkásként dolgoztak. Később vagy maradtak földművesek, vagy a helyi bérmunka lehetőségével éltek, egy részük pedig "messzimunkás" lett, más vidéken vállalt ipari munkát. Neves szülöttei is három területen jeleskedtek: művészetek terén (költészet, szobrászat), a sportban és a tudományban.

A pajzstalp és a három levél zöldje együtt a fejlődést jelképezik, ahogyan a hajdani tanyás község nagyközséggé (1970), majd városi jogú nagyközséggé (1984) végezetül pedig várossá vált (1989).

A levelek közé ékelt két aranymező egymással szembeforduló ekevasat rajzol ki, amelyek jelzik, hogy a lakosság jelentős hányada ma is a mezőgazdaságban vagy feldolgozó iparában tevékenykedik, a zöld szár pedig a helyi kábelgyártás jelképe lehet.

A közrefogott négy aranymező is többféleképpen értelmezhető: ha arcot képzelünk bele, megjelenítheti a település templomának kegyes patrónusát, Szent Istvánt, vagy hasonló meggondolásból emlékeztethet a hősi halottakra (akik csak az I. világháborúban 326-an estek el). De tekinthetjük ablaknak is, amely a reményt megjelenítő zöldből a verőfényes, ragyogó jövőbe nyílik.

A három levél együttese, mint valami nyílcsúcs, a pajzsfő felé mutat, kifejezve a helybéliek felfelé törekvését, városukért vállalt tenni akarását, jövőbe vetett bizalmukat.