A címerkép megfogalmazásához a település legfőbb jellemzői és a szfragisztikai (pecséttani) hagyományok adtak támpontot.
A címer színei a heraldika szabályai szerint a kozmikus világhoz kapcsolódnak.
A címeren helyet kapott a domborzati viszonyokra utaló hármashalom. Ez az államcímer sajátja, továbbá a legfontosabb szakrális szám. Azt jelképezi, hogy Ég és Föld találkozásából létrejött az Ember, és ezzel teljessé vált az isteni megnyilvánulás. A három tehát a totalitást, az isteni rendet, az Isten-Ember-Világmindenség hármas egységét szimbolizálja.
A vörös szín a hazaszeretet, önfeláldozás, tenni akarás, nagylelkűség jelképe, a zöld a szabadságot, a szeretetet, a szépséget, a reményt, az örökkévalóságot jelenti. A vörös a Marsot, a zöld a Vénuszt szimbolizálja.
A német nemzetiséget a hársfa, a székelységet a Nap és a Hold idézi.
A germán Freyia istennőnek szentelt hársfának villámhárító erőt tulajdonítottak, ezért aztán a helyi törvénykezés ismertetőjeleként kezdték használni.
A székelységet jelképező kozmikus égitestek az erdélyi falvak pecsétjeinek, városok címereinek visszatérő motívumai. Együttes ábrázolásukat a magyarok honfoglalásától eredeztetik, akik kettős királyságuk égi megfelelőjeként a Nap és a Hold kettős istenségében hittek. Feltűnésük az égbolton egymást követő, folytonos, így az örökkévalóságot is jelenti.
Az arany az értelem, ész, hit, tekintély, fenség, erény, erkölcsösség szimbóluma, az ezüst a bölcsesség, tisztaság, őszinteség, ártatlanság, szemérmesség megtestesítője.
A címerpajzsot övező szőlőkoszorú az egykori jellemző lakossági tevékenységet idézi.