A település neve ebben a változatában már 1564-ben feltűnik az oklevelekben, de több kisebb település összevonásából alakult ki mai képe, s 1942-től viseli ismét régi nevét. Érthető tehát, hogy címeralkotáskor a tájra jellemző motívumok nyernek elsődlegességet.

Mezőszilas címere összetett pajzs. A csücskös talpú reneszánsz öreg pajzs vágással és hasítással négyelt, jobb felső és bal alsó kék mezejében négy hullámos aranypólya található, bal felső kék mezejében jobbra forduló arany és fekete (ez részleges takarásban) ágaskodó ló lebeg, a jobb alsó aranymező zöld udvarába természetes színű eke fekete csoroszlyája és ekevasa mélyed balra fordulva. A boglárpajzs hasonló az öregpajzshoz, vörös mezejében bíbor tetőzetű, kéttornyú ezüstpalota bíbor toronysisakkal lebeg. A címerhez sisak és foszlányok nem csatlakoznak.

A címer az ún. beszélő címerek (tesserae loquentes) kategóriájába tartozik. A hajdan Veszprém megyei vidéken, a Bozót-patak és a Sárvíz közén, mocsaras tavak és vízfolyások voltak, erre utalnak a címermezőkben hullámzó aranypólyák.

A település már a XV. századból adatolható, első birtokosait is róla nevezik Szilasinak, lakosai a terület adottságait kihasználva főként állattartó, juhtenyésztő életmódot folytattak, később lóállománya is jelentőséget nyer, melyet a címerbe felvett arany és fekete lóalakok szimbolizálnak. Határát később a vizek szabályozásával termő területté változtatták, a török kiűzése utan egyre nagyobb jelentőségűvé válik a szántóföldi termelés, melyet a jobb alsó, aranyló címermezőben szereplő eke örökít meg. Az előkelő vörös boglárpajzsban lebegő, bíbor tetőzetű ezüstpalota emlékeztet egykori birtokosaira (Szilassy, Esterházy, Zichy stb. család), illetve arra, hogy a török időkben Palota és Simontornya várához tartozott e táj.

A címer a múlt ismertetésével, a jelen összetartozását, a szülőföld megtartó erejét, a közösségért vállalt cselekvést, az egészséges lokálpatriotizmust szolgálja.