A középen vízszintes vonallal vágott egyenes oldalú címerpajzs alsó, zöld színű részében hullámzó ezüstcsík, fölötte kalásszal felfelé álló keresztbe tett két aranyszínű búzakalász, a kalászok által bezárt szögben fehér alapon aranyszegélyes nyolcágú református csillag.

A címerpajzs felső része középen kettéosztott. A - heraldikailag - jobb oldali kék színű mezőben hegyével felfelé és élével befelé fordított ezüstszínű ekevas, a bal oldali vörös színű mezőben középen egy kifelé néző fehér kócsag, előtte és mögötte egy-egy kétlevelű sás, közepükön barna buzogány.

A címerpajzs közepén szembefordított zárt sisak, rajta ötágú nemesi korona, a sisaktól jobbra piros-arany, balra pedig kék-ezüst színű sisaktakaró hajlik le a címerpajzs oldalára.

A honfoglalás korából származó település címerében az ekevas, valamint a búzakalász a község mezőgazdasági jellegére utal. A lakosság fő megélhetési forrása ma is a gabonatermesztés, s az életet jelképező búzakalászok ennyiben a folytonosság jelképei is.

A lakosság uralkodó vallási formája a református volt mindig. A nyolcágú csillag a reformáció erősségét hirdeti.

A címerképben a hullámzó ezüstcsík a község határában folyó Sebes-Köröst, a fehér kócsag, mint a tájegység jellegzetes madara, valamint a sás a község mocsaras voltát jelképezik. Az egykori lápos, vizenyős területek a Sebes-Körös folyó XIX. századbeli szabályozásával vesztek emlékként a múltba.

A címerképben lévő ötágú nemesi korona a szabadságszeretetet tükrözi. Ennek mai kifejezője a független helyi önkormányzat.