Lókútnak nincs vára, sem vizesárka, amely azt körülvenné, folyója sincs és vitorláshajók sem tartoznak a falu képéhez.

Itt vannak viszont a falut körülvevő erdők és azoknak is az egyik legcsodálatosabb fajtája a bükkös, a "Természet Katedrálisa". Így került a lókúti címer középpontjába a bükkfa, nemcsak mint a környező bükkfaerdők egy elegáns példánya, hanem egyáltalán az erdő, a fa, a falut és az azt körülvevő tájat szimbolizáló motívum. Hogyha a címer tengelyét képező bükkfáról áttérünk a körvonalak elemzésére, a heraldikai hagyományoknak megfelelő pajzs alakú ormát a fenti részben némileg megbontja három egymásra tornyosuló domborulat, amely a bükkfa koronája felett a Bakony szelíd dombjait szimbolizálja.

A legfelső mezőben kék alapon ezüst kereszt, az 1758-ban alapított "Pápistákkal" betelepített és a mai Lókút lakosságának kereszténységét szimbolizálja. Az itt élő emberek természetes, mondhatnám ösztönös, valamint egzisztenciális kötődését a tájhoz, a fához és a nagyra becsült, szép formájú, természetadta lapos lókúti kőhöz szimbolizálja a címer többi eleméhez vizuálisan hozzáillesztett fejsze, fűrész és kő stilizáció. Az egész címer felületét átszelő ferde vonalú mezőt, amelyek az említett motívumoknak a hátterét képezik, a lókúti talaj izgalmas lejtőit és emelkedőit sugallják.

A csodálatos zöld környezet és a még mindig különösen tiszta levegőnek köszönhető, olykor megdöbbentően kék ég inspirálta a címer túlnyomórészt zöld tónusát és a felső részben megjelenő kéket, melyekhez a heraldikai színskálából még az ezüst, mint alaptónus és kontúrszerepet játszik a fekete.