A címer arannyal keretelt háromszögű kék pajzsban díszített aranykulcs. A pajzsfő két szélén ívelt oldalú latin aranykereszt. A pajzs fölött nyolc (öt látható) ívelt oldalú kereszt-ágú aranykorona.

A címer háromszögű pajzsforma. Magyarországon Imre király 1202. évi Aranybulláján látható hasonló.

A pajzs kék színe többnyire a természetes háttér (égbolt) ábrázolására szolgál. Itt jelképezi a község egyik fő földrajzi jellemzőjét, a Duna folyót (annak stilizált színével) is.

A fő címerkép, a 'kulcs', mutatja többek között a falu elnevezését. (Szaknyelven: beszélő címer). A többi magyarázat közül az egyik: az Árpád-kori falu templomának zárására használt kulcs településnévvé vált. Szintén a templommal összefüggésben a kereszténység kora középkor óta való helyi jelenlétére is emlékeztet a kulcs tollán lévő kereszt alakú bevésés. A 'kulcs' következtetni enged az egykor a településen virágzó szőlőművelésre (nagyszámú pincék és présházak bizonyára díszes kulcsaira is emlékeztet).

A kulcsfej díszítését alkotó lóhereívek és a közepén elhelyezett 'heraldikai liliom' a gótika egyes stílusjegyeit hordozzák. Azt a történelmi korszakot idézik, amikor az első írásos emlék született a településről. A liliom - az Anjou uralkodóház egyik címerképe is volt - kifejezetten utal az ezen családból eredő magyar uralkodókra, elsősorban I. (Nagy) Lajos királyra.

A kereszténység a falu történetében az egyik legfontosabb tény. A falu keletkezése a kereszténység felvétele körüli időszakra tehető. Első okleveles említése egyházi birtokként tünteti fel. Elnevezésében határozottan szerepel a keresztény egyház (Kulcsegyház). Ezt a kétséget kizáró körülményt erőteljesen kívánta megjeleníteni a címerben a tervező. Ezért, és mivel a fő címerkép (kulcs) mellett más elemek alkalmazását a pajzsban nem látta indokoltnak, ívelt oldalú talpas kereszteket tett a pajzs felső részének két oldalára. Keresztény jelkép voltán túl e helyen a kereszt, mint egyszerűségében is nagyhatású heraldikai díszítőelem jelenik meg, a szimmetria igényének is megfelelve.

A pajzs fölé helyezett korona egyben a pajzsban foglaltak megerősítésére és a címer megfelelő egységének kialakítására is alkalmas.

A korona többnyire főhatalom, vagyis a szuverenitás jelképe, és annak mindkét értelmezését magában foglalhatja. Tehát a függetlenséget, valamint az uralkodói (és újabban) a néphatalmat. A községre alkalmazva pedig az (egykori és újra elnyert) önállóságot és a népakaratot, amely ezt létrehozta és működteti. A jelen esetben alkalmazott korona-forma nem hivalkodó, mégis impozáns jelkép, továbbá egyedülálló a magyar településcímerek sorában. Ehhez hasonlót viseltek Árpád-házi királyaink ünnepi alkalmakkor, a koronázást kivéve. Az ívelt oldalú keresztek koronaágakként való szerepeltetése a címerkép keresztjeivel összhangban történt, és a kereszténység hangsúlyozására is szolgál. Ez a koronaalak jelképezi a keresztény magyar államot, melyben a falu létrejött, majd évszázadokon át létezett. Jelképezi magát a kereszténységet, a település hajdani egyházi birtok voltát, továbbá a helyi keresztény életet, valamint a helyi közhatalmat és önállóságot.