Címere: álló, kerek talpú, kékkel és zölddel köldökében vágott pajzs. A kék mezőben, a pajzsfő jobb oldalán tizenhat ágú, aranyló nap ragyog, ugyanott a bal oldalon ezüst holdsarló látszik; a cölöp helyén stilizált, karcsú, arany templomtorony emelkedik fekete hármas toronyablakkal, fekete toronysisakkal és (latin) kereszttel. A zöld mezőben kettős szarufás elrendezésben két alul-felül kihegyezett lebegő cölöptől jobbra és balra négy-négy bal, illetve jobb haránt vágott, hegyes cölöp helyezkedik el (profánul: kettős fordított "V" alakot formázva). A pajzstalpban három aranyló gabonakalász alkot lebegő csokrot.

A címerben a stilizált templomtorony különlegesen fejezi ki a lakosság mélyen vallásos érzületét, ugyanakkor a templom keresztjének jobb oldalán a nappal, balján a holddal a település Árpád-kori előzményére is utal a "lignum crucis - arbor vitae" (a kereszt fája az élet fája) jegyében, ugyanis ez a "világfára" célzó jelképes ábrázolás már IV. Béla király egy veretén is megjelenik. A kettős szarufa elrendezésű cölöpökből képzett ábrázolást a falu neve sugallta. Azért van két azonos alakzat, hogy e név előtagját ("kettő") hangsúlyozza, a második névelem - a Soprony - pedig ószláv vagy román eredetű, jelentése "szín, karám, fészer" lehetett. Mindenesetre a 18. században az elnéptelenedett vidékre betelepülő szlovákok még értették és megtartották e nevet.

A gabonakalászokból álló "csokor" azt hangsúlyozza, hogy a lakosság hajdan is, ma is mezőgazdasági munkával keresi meg mindennapi kenyerét.