Kerepes címere álló, felső élén (kétszer) homorúan ívelt, kékkel és vörössel vágott háromszögű pajzs. A felső (kék) mező hasított. Jobb oldalon, a kék mező zöld udvarán két vörös szerszámzatú aranyló által húzott, vörös futóművű (tengelyű és kerekű), aranyos ablakú és lámpázatú, fekete postakocsi halad enyhén jobbra, hajtója vörös sapkát és egyenruhát visel. A bal felső (kék) mező zöld hármashalmának középső, alacsonyabb halmán fekete törzsű és erős gyökérzetű, zöld lombkoronájú fa előtt ezüsttel fodrozott kék patak fut balról jobbra, a bal oldali dombon három latin kereszt aranylik. Az alsó (vörös) mezőben élével jobbra, hegyével lefelé lebegő fekete ekevas és hegyével felfelé, élével balra lebegő fekete csoroszlya arany búzakévét fog közre.

A jobb felső mezőben haladó postakocsi felidézi, hogy Kerepes mindig jeles forgalmi csomópont volt: révjét már 1148-ban oklevél említi, 1352-ben is említik országútját, a török 1683-ban hadjáratához szekeret követel lakosaitól, 1697-ben már postaállomása és postamestere is ismert, 1750-től 1888-ig (a cinkotai vasútvonal megépültéig) a Pest-Hatvan útvonal személy- és postaszállító gyorskocsijainak (delizsánsz) első állomása.

A bal felső mező vízfolyása ugyancsak a múltba mutat: a budai egyház fráterei II. Gézától adományul nyerték "a pesti és a kerepesi rév vámját, a hajókét is, akár borral és sóval felfelé, akár más árukkal lefelé haladnak is". Egyébként erre a révre utal a település neve is, ti. a kerep lapos fenekű átkelőcsónakot (kompot) jelent. A fa az egykori sűrű erdőséget és ligeteket alkotó szilfák, nyíresek, tölgyesek, égerek és mogyorósok, hangások emlékét idézi, de azt is, hogy a 18. században használt községi pecséteken a központi helyet egy erős gyökérzetű lombos fa foglalta el. A három kereszt kifejezi a lakosság töretlen hitét, ugyanakkor jelzi a település "Kálvária-dombját", ahol a 11. században feltehetően földvár állt, lábánál települt a falu, s első középkori templomát is, amely Szent Miklós (az útonjáró kereskedők védőszentje) tiszteletére volt szentelve, a dombtetőre emelték. A település (vagy egy része) a váradi püspökség birtokában volt adatolhatóan a 15. század közepétől a 18. század elejéig. Első református papjait 1626-tól említik.

Az alsó mező vörös színe jelképezi az ezeréves véráldozatot: tatárjárást, belháborúkat, a sorozatos török hadjáratokat és végvári csatározásokat, a szabadságharcok, forradalmak és világháborúk hősi áldozatait.

A búzakéve kifejezi a föld dúsan termő gazdagságát. A csoroszlya és az ekevas talán már a falu 1585-ben megjelenő első pecsétjén is szerepel (a heraldikai jobb oldalon hegyével lefelé az ekevas, a balon hegyével felfelé a csoroszlya); ezeket később, a 18. században a pecsét központi helyét elfoglaló fa két oldalán ábrázolták.