Címere álló, csücskös talpú pajzs, kék mezejének zöld hármashalmán fekete zsinóros vörös mentében és nadrágban, derekán ezüstövvel, aranyos csizmában, aranyleffentyűs vörös süvegű, fekete bajuszú jász vitéz áll, balját a csípőjén nyugtatja, jobbjában ezüst jászkürtöt tart.

A pajzs felső élén vörös bélésű, aranyos szegélyű és pántozatú tornasisak található, nyakában aranyszalagon aranymedállal. A sisakon zafírokkal és rubinnal ékesített ötágú (három levél között két gyöngy), nyitott arany leveleskorona van, felette (a heraldikában nem jellemző módon) arany kettőskereszt lebeg, tőle jobbra ugyancsak lebegve aranymarkolatú, kék pengéjű (élével jobbra forduló) kard, balra ezüstzászlós kopja és balra lobogó kék-arany zászló látható.

A foszlányok: jobbról kék és arany, balról vörös és ezüst, akantuszleveleket formáz.

A címerpajzs kék mezeje emlékeztet a történeti múltra, arra, hogy a település már az Árpád-korban létezett. A zöld, enyhe ívelésű hármashalom idézi a táj dimbes-dombos voltát, amelyen védelem alatt álló puszták és erdőségek zöldellnek, s arra is utal, hogy a lakosság jelentős hányada mezőgazdaságból, zöldség- és gyümölcstermelésből él.

A középütt álló jász vitéz kifejezi, hogy a területet hajdan jászok lakták. A vitéz jobbjában tartott kürt, a hagyomány szerint "Lehel vezér kürtje", már a XVI-XVII. századi pecséteken feltűnik, bár a mondák a honfoglaló vezérek egyikéhez (a német "császár" felett legyőzötten is diadalmaskodó Lehelhez) kötik, ez időtől "jászkun kürtnek" is nevezik, s a jászok meghatározó szimbólumaként tartják számon.

A sisak felidézi a település hősi halottainak, I. és II. világháború hőseinek és áldozatainak emlékét, a korona pedig az 1856-tól újra indult önállóságot, önkormányzatiságot.

A címer felett lebegő kettőskereszt, mintegy a nemzeti címerből kiemelt motívum, jelzi a város lakóinak hazaszeretetét, a szűkebb pátria iránti hűséget s a vallásos érzületet.

Az aranyos markolatú kard a történeti múlt tiszteletét, a haza és a szabadság megvédelmezésére mindig kész tettvágyat fejezi ki, a zászlós kopja pedig az egykori pusztai és lovas életet szimbolizálja.