Kaba címere álló, csücskös talpú pajzs. Zöld mezejében a pajzsfő közepén, a pajzsderék jobb, illetve bal oldalán, valamint a pajzstalp közepén (közvetlenül a csücsök felett) egy-egy hatágú aranycsillag lebeg. A pajzsderék csillagai között ugyancsak lebegve jobbról balra vágott páncélos ezüst jobbkar nyúlik be, kezében aranyszablyát tart. A jobb oldali csillag alatt három, egyenként nyolc szemet mutató, aranykalász lebeg, a bal csillag alatt pedig hegyével felfelé, élével balra ezüst ekevas.

A pajzs zöldje az e tájon ősidők óta virágzó életet jelképezi, a termőföld gazdagságát, s a rajta élők, gazdálkodók szorgalmát, kitartását. A páncélos, kardot markoló kéz arra emlékeztet, hogy a török időkben az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott a település, ekkoriban hívták Vajdakabának is. A városi rangot 2003-ban nyerték el.

A búzakalászok az újjászületés, a bőség s a belőle fakadó élet szimbólumai, az eke pedig már a szkíták istentől kapott, égből hullott négy szent tárgyának egyike volt, s a fölműves ember szemében ma is szent tárgy, az "élet" (gabona) megtermelésének legfőbb eszköze. Kifejezi ugyanakkor a megismerést, tudást - ennyiben utal az 1702-ből származó Kabai Kódexre -, és az erény, a tisztaság, a becsület jelképe is egyben.

A hexagramma - két egyenlő oldalú háromszög szimmetrikus kombinációja, amely hatágú csillagot alkot - ősidők óta az emberi gondolkodásban jelentkező bipoláris oppozícióban képzett szubsztanciák (pozitív-negatív, aktív-passzív, élet-halál, női elv - férfi elv stb.) egymás ellenében ható, mégis harmonikus egysége, az ellentétek harca és egysége törvényszerűségének képi megjelenítése, a maga teljességében jeleníti meg a település múltját, jelenét, jövőjét. Ez a motívum Kaba címerében annyival hangsúlyozottabb, hogy ha a négy hexagrammát gondolatban összekötjük, egy csillagokban végződő latin keresztet kapunk mintegy eszkatológikus távlatokba helyezve a címer egész szimbolikáját.