Címer:

Kék háromszögpajzs, fehér pajzsfővel. A kék pajzsmezőben a pajzslábat elfoglaló fehér sziklákon zöld lombokból rakott fészkén ülő, fejét jobbra fordítva tartó, kiterjesztett szárnyú fehér pelikán vérével fiait táplálja. A fehér pajzsfőben két, egymással szembenézőn lépő, egy-egy mellső lábát felemelve tartó vörös oroszlán látható.

A címer magyarázata:

A kék pajzsmezőben sziklán fészkelő pelikán ábrája a németújvári Batthyány család címeréből való, emlékeztetbe arra a történelmi tényre, hogy a család jutai birtokait az 1848-49-es szabadságharc után az önkényuralmi rendszer elkobozta.

A fehér pajzsfő a veres oroszlánokkal az Árpád-ház korai címeréből vett elem, utalva Árpád fia Jutasra, kitől a község a nevét származtatja.

Juta a megyeszékhelytől – Kaposvártól – 7 km-re északnyugatra fekszik. Kaposvár környékének gyorsan fejlődő települései közé tartozik.

A falu valószínűleg már a honfoglalás korától lakott, bár az első okleveles adat 1284-ből származik. Árpád és nemzetsége szálláshelye lehetett. Árpád egyik fiáról, 'Jutas'-ról – amely ősi magyar név – kapta a község a nevét.

1284-ben még pusztaként szerepel, de az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék szerint már plébániája is volt. 1446-ban a Marczali családot iktatták a helység birtokába. 1481-ben egyházi tulajdon volt, részesedést kaptak belőle a pálosok, 1715-ben a gróf Batthyány családé lett, birtokaikat 1849-ben lefoglalták, és a császári kincstár kezelésébe kerültek. Gróf Ráday Gedeon, majd leszármazottai birtokolták a település nagy részét.

A II. világháború idején nem voltak harcok a községben, s utána sem következett kitelepítés. 1969-ben Juta Hetes társközsége lett, összevonták a szövetkezeteket és körzetesítették az iskolát. Az 1990. évi helyhatósági választásokat követően lett újra önálló a település.

A település neves személyisége Nagy István tanító, jegyző és kántor, aki az 1848-49-es szabadságharc jutai mártírja volt. A forradalmár a falu felvilágosítója volt, toborzásokat szervezett. 1978-ban, kivégzésének feltételezett helyén, a jutai temetőben lakossági adakozásból emlékművet állított a falu. 1996-ban az iskola az ő nevét vette fel, s utcát is neveztek el róla.

A község műemlék jellegű katolikus temploma az 170-as években épült.

I. és II. világháborús hősök nevét őrzi a templomkertben található emlékmű.

A millenium tiszteletére emlékpark és emlékoszlop avatására került sor 2001. augusztus 11-én.